Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 3. szám - Dr. Ruhmann Jenő: Tehetségkiválasztás és tehetségmentés
Dr. Ruhmann Jenő: Tehetségkiválasztás és tehetségmentés. 49 Tehetségkiválasztás és tehetségmentés. A világháború után felvetődött és megoldást kereső problémák hosszú sorában olyanok is helyet foglaltak, amelyek a nevelés ügyének gyökeres reformját sürgették. A szemünk láttára kialakuló új világ türelmetlen hangon dörömbölt a közvélemény kapuján, s hangos szóval követelte a nevelés célkitűzésének revízióját, a tanítás anyagának az új idők követelményeihez alkalmazását, a szellem és test nevelésének összhangbahozatalát, az akaraterő fejlesztését, az érzelmi élet elmélyítését, szóval egy testben-lélekben megújhodott nemzedék nevelését. A sok követelmény nem volt összhangban egymással, ezért nem is születtek nyomukban összhangot létrehozó intézkedések. A háború óta eltelt huszonhárom esztendő sok nyugtalanságot mutat iskolaügyünkben, főkép a tanítás tárgyának kitűzésében és anyagának meghatározásában. Egyik reform követte a másikat, gyakran előbb, mint amennyi idő szükséges lett volna gyakorlatban való kipróbálásukra. Újítások, amelyeknek szükségét tudományos alapvetés és magyarázat bizonyította, tűntek el a nagy süllyesztőben annyi sokat ígérő, de a gyakorlatban be nem vált terv után. Az idő malma a világháború utáni évtizedekben gyorsan őrölt nemcsak a politikai és gazdasági életben, hanem a nevelés világában is. De ne gondoljuk, hogy csak a kis magyar glóbusz mutatja ezt a nagy nyugtalanságot és sűrű változást az iskolai reformok terén; hasonló mozgalmasságot találunk ezen a téren Európa-szerte, sőt pl. Németországban a nemzeti szocializmus uralomrajutásáig még sűrűbb volt a változás és kevesebb az egység a nevelést szolgáló törvények, rendeletek és intézmények terén, mint nálunk. Az új idők szelleme azonban nemcsak pedagógiai és didaktikai reformokat sürgetett, hanem az iskolázás körének kiterjesztését is követelte azokra a társadalmi rétegekre, amelyek mostoha anyagi sorsuk miatt eddig el voltak zárva a népiskolánál magasabbfokú iskola látogatásától, ezzel együtt a szellemi pályától is, még ha istenadta tehetségük erre utalta is őket. Amit a neveléssel foglalkozó szakemberek évtizedek óta, sajnos, azonban majdnem eredménytelenül hangoztattak, hogy míg középiskoláink szellemi színvonalát a szülők ambíciója folytán odatóduló sok tehetségtelen tanuló fenyegeti, addig csupán szegénysége miatt sok értékes magyar tehetség elkallódik, s iskolázás hiányában jóformán elvész a magyar közösségi élet számára, arra most már lassanként a közvélemény is ráeszmélt. í
