Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 1. szám - Egyházi és iskolai hírek
Egyházi és iskolai hírek 23 mert valóban valami rendkívülinek kell abban a kultúrában lenni, amely még kétezer év után is ennyire meg tudja fogni az emberi művelődés igazi értékei után sóvárgók lelkét. Az irodalmat nemcsak szerette, hanem maga is művelte. Mint bíráló számos önálló felfogásról s finom meglátásokról tanúskodó könyvismertetést és tanulmányt írt különböző folyóiratokban, elsősorban a Protestáns Szemlében. Mint regényíró is tett kísérletet, azonban lelkülete sokkal inkább lírai volt, hogysem a regényíró nyugodt objektív életszemléletét magáévá tudta volna tenni. Legigazibb területe a novellaírás volt. Mint novellaíró is elsősorban azok számára írt, akikhez hivatása és szeretető leginkább fűzte : a tanuló ifjúság számára. A pompás magyarsággal megírt, aranyos humorú diáktörténetek egész sorában elevenítette meg a debreceni Kollégium ma már letűnt tanár- és diáktípusait, s őrizte meg minden történetírónál hívebben az öreg alma mater szellemét. Akik közelebbről ismerték, csak azt sajnálják, hogy miért csak két kötetet írt, mikor emlékezetében jó néhány kötetre valót őrzött meg. Írásai azonban így is fenntartják emlékét mindaddig, amíg állni fog a debreceni öreg Kollégium, s lesznek olvasók, akik szívesen felderülnek az elmúlt idők diákromantikáján. És mégis úgy érzem, hogy elbeszélései, bármily értékesek is legyenek a maguk nemében, csak keveset mondanak el írójukról. Egyéniségének sokszínűsége, és gazdagsága nem találhatott elég teret a diáktörténetek természetszerűleg szűkkeretű műfajában. Humoros történetei aligha sejtetik a gyakran hetekig tartó szomorú elborulások és vidám kiderülések között ingadozó lelkének széles hangulati és érzelmi skáláját, sírvavigadó magyar természetét, szenvedélyes igazságszeretetét, a szegények és szenvedők iránti mélyen átérzett részvétét s lényegének szavakba nehezen foglalható kedvességét. Mindez csak azok előtt ismeretes, akik közelében éltek, s akik számára halála után üresebb lett a világ. Ha a Teremtő hosszabb élettel ajándékozta volna meg, akkor talán alkotó vágya, amely nem sokkal a háború kitörése előtt támadt fel újból, még több gyümölcsöt is termett volna. A sors könyvében azonban más volt felőle megírva. Az a vihar, amely Európa horizontján mind fenyegetőbben jelent meg, talán senkit sem töltött el oív aggodalommal, mint őt. Finom, érzékeny lelke, amely oly- sok mindent előre megérzett. azt súgta neki, hogy ez a vihar őt is el fogja sodorni. És íme, elsőnek vitte el közülünk. De mégsem önmagát féltette igazán, hanem azokat, akiket szeretett, különösen a szegény pusztuló magyar népet. A háború kitörése utáni hónapokban mind ritkábban láttuk őt mosolyogni. Gyakran heteken keresztül valami sötét lelki depresszióban élt, s nagy barna szemeiből, amelyekből máskor oly tisztán sugárzott ki tréfálkozó jókedve, most valami mérhetetlen szomorúság áradt ki. Egy ideig mohó figyelemmel követte az eseményeket, majd egyszerre, mintha mindent megértett volna, megtiltotta környezetének, hogy a háborúról egy szót is szóljanak. Mintha érezte volna, hogy számára minden elvégeztetelt, s a hátralévő napokat nem akarta idegizgalmak között tölteni. Ami ezután következett, az gyorsan játszódott le. Behívások, szabadságolások követték egymást az utolsó két évben. Legutoljára 1941 júniusában vonult, be, mint tartalékos hadnagy katonai szolgálatra, s október végén tért haza Oroszországból. magával hozva a halált okozó kór csiráit is. Valahogy mégis az az érzésünk, hogy nem a tifuszbacilusok ölték meg őt, hanem azok a hónapok, amelyeket odakint töltött. Az a mérhetetlen szenvedés, amely körülvette, mintha mind az ő lelkére rakódott volna le, s érzékeny lelke összeroppant e súly alatt. Testileg legyöngülve, lelkileg összetörve támadta meg a betegség, amelyen erősen megcsökkent életereje nem tudott többé úrrá lenni. Férfikora delén, 48 éves korában, 19 U december 1-én este húnyta le örökálomra nagy barna szemeit, amelyből életében oly sok öröm és oly sok szomorúság áradt ki. Olyan pályán működött, amely nem hoz munkásainak közéleti babérokat, vagyont, emelkedést, hírnevet, sőt még megbecsülést is keveset, és mégis ugv éreztem, amint ott állottam sírjánál, amely körül nagyszámú tisztelői mellett, zokogó kis leányok siratták szeretett ..Gábor bácsi“-jukat, hogy szebb pályát nem is választhatott volna, mert nem poros aktákkal foglalkozott ,
