Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 1. szám - Egyházi és iskolai hírek
24 Egyházi és iskolai hírek hanem lelkeket formált, munkájával nem gyűlöletet vágj közönyt, nanem szcretetet támasztok;, nem a múlandóságnak, hanem az örökkévalóságnak dolgozott, s bár lelkének tüze mindörökre kialudt, sok-sok szívben lobog tovább az a láng, amelyet a szép, jó s igaz iránt fogékony gyermekietekben ő gyújtott meg. Midőn a leszálló téli este félhomályában mintegy félszáz koszorúval borított sírját elhagytam, úgy éreztem, hogy ha a sírontúli tisztultabb világból szólhatna hozzánk, ezt mondaná : Nem éltem hiába. Nyíregyháza. Dr. Gacsályi Sándor. Posevitz Vilmos. (1883—1941.) A bonyhádi gimnázium jeles tanára 1941 november 23-án délelőtt % 11 órakor elköltözött az élők sorából. A bérces Gömör szülötte — a gyászbeszéd szerint — 32 évvel ezelőtt lejött ide, a dombos Tolnába, hogy itt hirdesse Magyarország földrajzi egységét, ismertesse a nagy világot, s magyarázza az Alkotó nagy művének : a természetnek örökéletű törvényeit. Jeles készültséggel jött, komoly igyekezettel törekedett nemes életeszményét megvalósítani. Az oktatásra nagy tehetséget s akaratot hozott magával. Tárgyismerete első pillanatra feltűnést keltett. Óráira pontosan készült. Tanmenete, gondos óraterve akkor is volt már, amikor a tanügyi kormány még nem tette kötelezővé. Oktatása egyszerű, világos, határozott volt. Rövid mondatokban, hangosan beszélt. Óráit arányos részekre tagolta, az óra végén rövid összefoglalást tartott. Nagy ügyességgel tudta számonkérni az anyagot. Egész számadó iskola volt az óra első vagy utolsó része. Egyszerre több fiút tudott foglalkoztatni, s a mellett az egész osztályról sem feledkezett meg. Az ismétlések idejét nagy pontossággal jelölte ki. A kisebb ismétléseket nagyobbak követték. Az osztály ily módon mindig számot tudott adni az egész, addig tanult anyagról. A természetrajzot nagy rendszerességgel, szigorú logikával tanította. Ezt a rendszert a növendékeknek is ismerniük kellett, szóval és írásban. Sokat rajzoltatott, s maga is sokat rajzolt. A szemléltetésnek minden lehető eszközét alkalmazta, ezen kívül a tanulók önmunkásságát is megkívánta, s ellenőrizte. A tanuló mindig tudta, hogy nem hiába rajzol, tanára lelkiismeretesen megbírálta. Ebben nagy nevelő érték rejlik. Mindenkinek komolyan kellett dolgozni, mert egyetlen mulasztásról nem feledkezett meg. Méltányolta az igyekezetét, de a hanyagságot nem nézte el. Osztályozása szigorú, de igazságos volt. Tőle mindenki csak komoly munkát tanulhatott. Maga lankadatlanul dolgozott mindaddig, míg ereje engedte. Panasz nélkül végezte nehéz munkáját. Birkózott az anyaggal, birkózott a tankönyvekkel, birkózott a gyermek felfogóképességével. Egyszer maga pótolta a tankönyv hiányzó fejezeteit. Rövid, egyszerű útmutatás volt. Mosoly ritkán jelent meg ajakán, de a nagy komolyság mögött nemes szív húzódott meg. Tudták ezt növendékei is, s általános tisztelet vette körül. Az iskolaév elején már érezte, hogy erejét meghaladja a jövő munkája. Megkezdte, de nem tudta folytatni. Gyilkos kór végezte romboló munkáját. A tudós tanár érezte, hogy baja nem múló baj. Fájdalom, igaza volt. A klinikai kezelés tehetetlennek bizonyult, a mentőkocsin hazaszállított nagy beteget a következő napon az agyvérzés megölte. Munkás életével, példaadásával ezreknek megmutatta a haladás útját, hogyan kell zajtalanul dolgozni a szebb jövőért. A nevelő iskola büszkeségének áldott legyen emléke. Konyhád. Hajas Béla. Megjelent a Ravasz László Emlékkönyv. Dunamelléki püspöki szolgálatának 20. esztendejét most töltötte be Ravasz László püspök. Ebből az alkalomból az Országos Reformáais Lelkészegyesület előkészítésében huszonhat volt tanítvány, illetve jelenlegi legközvetlenebb munkatárs közreműködésé-
