Protestáns Tanügyi Szemle, 1942

1942 / 10. szám - vitéz dr. Bessenyei Lajos: A magyar cserkészet átalakítása

220 Vitéz dr. Bessenyei Lajos: A magyar cserkészet ála.akitása. többmunkáját a jövőben is zavartalanul folytathassa“, írja az orszá­gos főcserkész.8 E törvény, az 1939. évi II. te. tárgyalásakor és ki­hirdetésekor nem is érte komolyabb támadás a cserkészetünket, de gróf Teleki Pál előbbi főcserkesz tragikus elhúnyta után határozott formában felmerült az a törekvés, hogy a cserkészetet meg kell szüntetni, legyen csak német és olasz mintára egyetlen ifjúsági intézmény: a leventeség. Nem akarom az így megindult küzdelmet még csak vázolni sem, hanem csupán egyszerűen jelzem, hogy a harc a cserkészet győzelmével végződött: az önálló magyar cserké­szet egyelőre megmarad. A magyar cserkészet azonban az utóbbi évek alatt önmaga is mind jobban érezte, hogy megújulásra van szüksége, a régi formák elavultak, és át kell azokat alakítani. Plosszas tárgyalások után, melyek legnagyobb részben még gróf Teleki Pál idejében és az ő vezetésével folytak le, az elmúlt nyár derekán a VKM 109,726—1942. V. 1. sz. rendeletével jóváhagyta a Magyar Cserkészmozgalom Szer­vezeti és Működési Szabályzatát. Ezen mint veres fonál húzódik keresztül a kinevezési, a parancsuralmi rendszer, mely a magyar cserkészetet tulajdonképpen államosítja. Felmerül a kérdés : helyes volt ez az átalakítás és voltaképpen erre volt szükség? Az kétségtelen, hogy a magyar cserkészet az utóbbi időkben fokozódó mértékben bürokratikussá vált, kezdte az akta elborítani, az egyes szervek pedig a nálunk túltengő egyletesdit kezdték növekvő hévvel gyakorolni. Ez az irányzat, ha megmarad, a magyar cserké­szetet hova-tovább elsorvasztotta volna, papírosformává süllyesz­tette volna le. Ezzel szemben az átalakítás valóban gyökeres, de egyéni véleményem szerint túlment a kellő mértéken, az ,,elég“-en. A magyar cserkészet alapelvc, amellyel áll vagy bukik, hogy benne a legeslegfontosabb a fiúk munkája ; ez ad neki létjogosult­ságot, célt, tartalmat, sikert, hangulatot. S a fiúi lelkiségben a pa­rancs szava még hangfogóval is csínján-bínján alkalmazható, ha abból önkéntes szolgálatot, egyéni áldozatkészséget akarok kihozni. A leventeség és a cserkészet szellemi világa közt ez a cardo rei, ame­lyen tágra nyílik vagy akadályozva bezárul a haladás, a jó munkál­kodás lehetőségének az ajtaja. De -—továbbinenőleg — a magyar cser­készet a maga szervezetében igen-igen erősen támaszkodott a tár­sadalomra, akár a fiúk szülein keresztül, akár az egyes intézőszervek kormányzati összeműködésében. Ennek ezután csak az árnyéka lesz meg. Mindig azt kívánjuk : ne várjunk mindent az államtól, a társadalom is kezdeményezzen, alkosson, tartson fenn, s íme, a cser­készetünkben, ahol a társadalom olyan szívesen résztvett a munká­ban, a meglévő erős szálakat eltépjük vagy legalább is meglazítjuk. Kerületi elnöki működésem alatt igen kedves és megnyugtató érzés volt számomra, hogy minden fontosabb cserkész megmozdulásnál 5 Vitéz Farkas F. már idézett: „Miért van még mindig cserkészet?“ c­­tanulmányának a végén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom