Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 10. szám - Mitrovics Gyula: A református iskolaügy központi irányítása és felügyelete
Mitrovica Gyula : A református iskolaügy központi irányítása fa felügyelete. 221 velünk dolgozott a társadalom is, kart karba fűzve mentünk előre. Ezeket az aggodalmakat nem hallgathattam el most, amikor a magyar cserkészet mintegy új korszakba lép. Bővebben nem foglalkozom velők szándékosan, ennyiből is megérti a lényeget minden cserkészvezető, minden „parancsnok“. A jövendő évek alatt, amikor egyfelől a leventeség részéről felmerült egységesítési törekvés sem szűnt meg véglegesen, másfelől a magyar cserkészet új utakon kíván a régi cél felé továbbhaladni, nagyon vigyázni kell a teendő lépésekre, mert minden eltévelyedés vagy kikanyarodás súlyos következményekkel járhat. Továbbra is : „Jó munkát!“ Vitéz dr. Bessenyei Lajos. A református iskolaügy központi irányítása és felügyelete. Ezzel a címmel Nagy Miklós cikket írt a Protestáns Tanügyi Szemle idei augusztusi számába, s egyben a gimnáziumokra közli saját tervezetét is. Bevezető soraiban mintegy szemrehányást tesz magának „elhamarkodott kiállásáért“, mivel évekkel ezelőtt már a jelzett dologban szót emelt. Szeretném megnyugtatni, hogy elhamarkodottságával s vakmerésével nem áll egyedül, mert én már 1911-ben, tehát harmincegy évvel ezelőtt a Beforniátus Tanáregyesület marosvásárhelyi közgyűlésén ugyanilyen szellemben tartottam előadást; csakhogy én még sokkal tovább mentem. Lándzsát törtem az összes református iskoláknak az egész országra kiterjedő egységes megszervezése mellett abban a szellemben, hogy iskoláink kormányzata az egész vonalon mindenütt szakképzett és személyileg felelős egyének kezébe kerüljön, úgy azonban, hogy ez a reform az egyházalkotmány egyetemes szervezetébe organikusan beillesztessék. Ez volt talán az első hang iskolaügyeink központi igazgatása mellett. Végtelen örömmel tölt el, hogy ez annyi idő múltával ismét komolyan szőnyegre kerüli, és az egyházi hatóságokat is foglalkoztatja. A Dunamelléki Egyházkerület ezen a téren aligha tehetett volna nagyobb dolgot, mint hogy, Nagy Miklós cikkéből nyert értesülésem szerint, erre a reformmunkára a Konventet fölkérte. Ez mutatja a gondolatokban rejlő igazságoknak a vitalitását. A nélkül, hogy bárhol és bárki is kitartóbban erőszakolta volna, mint a bujdosó hegyi patak, itt is, ott is felbukkan, s most már — legalábbis — hivatalos akta lesz belőle. A tanáregyesületi közgyűlésen javaslataim még igen idegenszerűen hatottak, sőt egyesekben talán kínos feltűnést is ébresztettek. Erre vallott legalább nagyemlékű Bácz Lajos barátomnak a felszólalása, aki nem tartotta volna méltányosnak a fenntartó testületek jogainak a megnyirbálását.
