Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 10. szám - vitéz dr. Bessenyei Lajos: A magyar cserkészet átalakítása
Vitéz dr. Bessenyei Lajos: A magyar cserkészet átalakítása.219 mutat. A leventeség szerves része a honvédelemnek, mintegy előkészítője a hadkötelezettségi szolgálatnak, ellenben a cserkészet egy hatalmas nevelési mozgalom, mely a lelket kívánja legelsőrenden kipallérozni, meghatározott törvények szerint kíván élni, és életformája felöleli e földi lét minden fontosabb területét. Az tagadhatatlan, hogy a leventeségben is foglalkozni kell a szellemi kiképzéssel, és a cserkészet viszont még fokozottabb előiskola a katonáskodásra, de a főcélok mégsem egyeztethetők meg teljesen egymással. Még erősebb eltérés van a két intézmény szervezetében. A leventeség minden magyar ifjúra egyformán kötelező, ellenben a cserkészet önkéntes kiválogatódás alapján sorozódik, és éppenséggel nem általános jellegű. Azt gondolom : ez igen fontos és nagy különbség, annyira, hogy egyik intézmény sem pótolhatja vagy helyettesítheti a másikat. A leventeség tehát szervezeténél fogva tömegintézmény, melynek teljesítményi színvonala szükségszeríüeg kénytelen a megalkuvásokra, meg kell elégedni az alacsonyabb mértékkel. Ahol mindenkinek részt kell venni kötelezőleg a munkában, és nem rostálhatják ki az esetleg mutatkozó selejtes elemeket sem, ott meg kell elégedni a csökkentett igények megvalósításával, és nem kívánhatunk kifogástalan, elsőfokú eredményeket. A cserkészet ellenben egyéni nevelés, ahol minden fiúval külön-külön lehet és kell is foglalkozni. A magyar cserkészet célkitűzése közismert, és ma már szállóige : ,,Emberebb embert és magyarabb magyart“ akarunk kiformálni minden cserkészünkből. Nincs ebben semmi nagyzolás, fellengős ábrándozás, üres és tartalmatlan szójáték, hanem komoly eltökéltség, földönjáró feladatvállalás, egész életre szóló fogadalom és kötelezettség. De mindenekelőtt benne van az a vállalkozás, hogy egyfelől különb akarok lenni társaimnál, másfelől kiválóbbat nevelek ebből a kiválasztott fiúból, mint amilyet bírok a többi tucatértékű gyermekből. Mindebből pedig az következik, hogy a cserkészet működésével szemben egészen jogosan magas igényeket támaszthatunk, és egyáltalán nem mindegy, hogy milyen fokot mutat a színvonalmérő. Kiválogatott anyaggal dolgozunk, tehát lehet és tessék is eredményt felmutatni. Nem akármilyen munkát, hanem csak ,,jó munkát“ lehet elfogadni; nem robotról van szó, melyet a kényszer nehézsége súlyosbít és részben értéklelenít, hanem áldozatkészségről, melyet a szabadakaratú elhatározás tesz becsessé és hatásában áldásossá; a járomv’selés igája nem görbíti hátgerincünket, nem csúsztatja a porban kicsinyes vágyainkat, hanem égretekintő szemekkel, szárnyaló akarattal törekszünk mindig feljebb jutni, magasabbra emelkedni a fővezér, Krisztus felé és egykor elé. A cserkészet tehát nem lett feleslegessé a leventeség törvényesítése miatt, de ,,a cserkészet a legbékésebb és legtestvériesebb együttműködésben akar leventetestvéreivel élni..., ezzel szemben csak azt kérjük a leventeintézmény minden rangú vezetőtagjától, hogy érlse meg a cserkészetet és tegye lehetővé, hogy a cserkész, leventekötelezettségének maradéktalan teljesítése mellett sajátos cserkészi*
