Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 8. szám - Dr. Hajdú István: Közgazdaságtani továbbképző előadások Budapesten
184 Dr. Hajdú István: Közgazd. továbbképző előadások Budapesten. Közgazdaságtani továbbképző előadások Budapesten. A Magyar Közgazdasági Társaság a budapesti tankerületi kir. Főigazgatóság felkérésére ez év január 22-től április 24-ig tartó, 14 előadásból, 28 órából álló továbbképző előadássorozatot rendezett azoknak a budapesti, főként történelemszakos tanároknak, akik a gimnázium VI. osztályában gazdaságtani és társadalmi ismereteket tanítanak. A tanfolyamon oly gazdag tartalmú előadások hangzottak el, olyan illusztris előadóktól, hogy azoknak legalább kivonatos közlése különösen a gazdaságtant tanító vidéki kartársaknak is tanulságos lehet. Heller Farkas egyetemi ny. r. tanár nyolcórás előadásában közgazdaságtani bevezetést és áttekintést adott. Kimutatta, hogy a gazdasági tevékenység nem cél, nem ideál, hanem csak eszköz ; fejlődési gondolata abban a tapasztalásban rejlik, hogy a saját erőre elszigetelten való támaszkodás kevésre visz. Erőegyesítésre van tehát szükség (munkaegyesítés) és szereposztásra (munkamegosztás). A közgazdasági tevékenység e két fontos létesítőjét 1. logikailag, 2. történetileg is levezette. Logikailag az erős szokás alapján létrejövő önkéntes csatlakozás (pl. kaláka), a társaság munkakönnyítő hatása és a cserekapcsolatok létesítik; történetileg a közvetlen munkakényszeren alapuló munkarendszerek (rabszolgaság, jobbágyság), tehát a közjogi hatalomra támaszkodó dolgoztató erők, amiket az ipari forradalom után felvált a kevésbbé nyers, szelídebb kényszert jelentő tőke, amelynek lényege a munkaszervező erő. A gép nem azonos a tőkével, a gép : termelési jószág, a tőke pedig pénz segítségével létrejött szervező erő, amely mögött nem a közjogi kényszer áll, hanem a magánjog. — Amint a gép és a tőke nem ugyanaz, a pénz és a tőke sem az. A tőke szervező-, a pénz forgalmi eszköz, melynek vonzóereje a szolgáltatásban és ellenszolgáltatásban van, és sokkal hatásosabb, mint bármely közjogi kényszerhatalom. A tőke gazdasági gondolatát a vállalat valósítja meg; ez társadalmi szerv, önálló gazdasági kör, mely vezetéssel határozott célra szervezi meg a munkát, és előmozdítva a munkaegyesítést és a munkamegosztást, a specializálódás terére lép. A tőkéből ered a vállalat lényege : az üzleti szellem (ezt a feudalizmus, a kisipar nem ismerte), mely a gazdaságosságra irányul, és a nagyvonalúság (tömeglehetőségek és találmányok összefüggése). A társadalmi gazdálkodás színtere a piac. A piac az a kapocs, mely a gazdaság társas szerkezetéből adódik, szabályozza a termelést és a fogyasztást. A piac egynemű, mert mindenkit ugyanaz a szándék vezet: előnyösen venni és eladni. Az ár a piac kollektív eredménye. Az egyesnek kevés befolyása van az áralakulásra, még a monopólistának sincsen korlátlan befolyása (a kartellek legtöbbje: kontingentáló). Versenyezni nemcsak az árral lehet, hanem a minőséggel is. A piac részpiacokra oszlik. Ezáltal a verseny tökéletlenebb lesz : a vevők jobban kapcsolódnak az ismert eladókhoz. A jövedelem eloszlása is társadalmi jelenség. Ha csupa önellátó gazda volna, nem volna jövedelemeloszlás. Ez a teljesítési elven áll: a jövedelmek az ár mintájára alakulnak, kivéve a vállalkozói nyereséget. A munkabérről sokáig az volt a felfogás, hogy nem emelkedhetik, oly erős volt a munkakínálat (Malthus : a nagy szaporaság a létminimum alá vet), de kiderült, hogy a munkabérre nemcsak a kínálat, hanem a munka termelékenysége is hatással van. A szakmunkás jelentőségével (és a munkásszervezkedéssel) emelkedett a munkabér. A régi bérelmélet pesszimista felfogása így tűnt el.— Ugyanígy
