Protestáns Tanügyi Szemle, 1942

1942 / 8. szám - Dr. Bánkúti Dezső: Új kultuszminiszter - Gulyás József: A lelkészek és tanítók szerepe a tehetségkutatás terén

170 Gulyás József: A lelkészek és tanítók szerepe a tehetségkutatás terén.

emberek (Veres Péterre, Sinka Istvánra és a többire gondolok), de mégis az iskolai nevelés nagyon sokat tehet a tehetségek kifejlesztésében. Ebből a szempontból nézzük az iskola szerepét. Az iskola elemiből, közép- és főiskolából áll. Aztán jön az élet iskolája, amelynek eredményei gyakran nem esnek össze az előbbi iskolafajokéval. Vegyük ezeket most sorra abból a szempontból, hogy mennyiben segíti elő egyik a másik munkáját a tehetség kibontakozása terén. És ha van panasza egyiknek a másikra, mi az oka annak és mi az orvoslás módja.

Lássuk először az elemi és középiskola viszonyát.

Az elemi iskola, főként nyolcosztályúvá fejlesztése óta, öncélúvá lett. Nem a középiskolára készít elő. A középiskola ugyanis jelentéktelen részét veszi fel az elemi iskola növendékeinek, a nagy átlag nem megy középiskolába. Célszerű megállapítani, hogy ez a kevés rész mit hoz magával az elemiből. Mit tud és mit nem tud. Pl. a grammatikában nem tudja, mi az alany, mi az állítmány stb., de felismeri melyik szó az alany, melyik az állítmány stb. Tehát nem tud definíciókat, ítéleteket, szabályokat; nem tud osztályozni, rendszerezni. Ismeri a tartalmi elemzést, de a formait nem. Ismereteit szemléleti alapon, öntevékenyen szerzi; ezek tárgyismeretek, még nem fogalmi tudások. Világa az otthon és a szülőföld. Tud írni, olvasni, értelmesen beszélni, önállóan fogalmazni, jól rajzolni, kézimunkázni, számtani és mértani feladatokat megoldani, földrajzilag gondolkozni. Van történeti érzéke. Szereti a természetet; van természet-szemlélete. Érzékszervei fejlettek. Tud megfigyelni. Emlékezete jó, még nincs túlterhelve. ítélet-alkotásban önálló, véleményét szabadon nyilvánítja, tud következtetni, okokat keresni, előzményeket és következményeket számbavenni, mérlegelni, kétes esetekben dönteni. Embereket tettek alapján bírál meg. ízlése fejlett, kedélye derült. Van kötelességtudása, van felelősség- és igazságérzete. Érzelemvilága gazdag. A munkában örömét leli. Az elemi tanítás középpontjában nem a tananyag van, hanem a gyermek. Élményszerűség, aktivitás, produktivitás jellemzi e módszert, melynek fokozatai a megértés, begyakorlás s alkalmazás. Az elemista nem képes könyvből tanulni az ismereteket, nem ismeri a jegyre való feleltetést, csak a beszélgetve kérdezést. De érdeklődését fel kell kelteni, s nem kell sok munkát adni neki, különösen otthoni feladatokat nem. A népiskola nem ismeret-gyár, hanem nevelőintézet. (Prot. Tanügyi Szemle, 1933. 89.)

A középiskola más rendszerben tanít, ezért van zökkenő az elemi és a középiskola között. Ezért jó volna, ha a két iskola tantervét valamiképpen kapcsolatba lehetne hozni. Sokat segít ugyan az áthidaláson az elemi iskolai tanítóknak a középiskolákban való hospitálása, vagy a középiskolai tanároknak az elemiben való látogatása. De miután a módszer közt különbség van, teljesen kiegyenlíteni ezt a különbséget így sem lehet. Viszont az is igaz, hogy tehetséges gyermekek átvészelik ezt. Ami a lényeg, az éppen mindkét iskolánál közös. Éppen ilyen gyermekeket keresünk mi a tehetségvizsgán.