Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 8. szám - Dr. Bánkúti Dezső: Új kultuszminiszter - Gulyás József: A lelkészek és tanítók szerepe a tehetségkutatás terén
Gulyás József: A lelkészek és tanítók szerepe a tehetségkutatás terén. 171 A tehetséges tanulók kutatása nem elszigetelt magyar jelenség. Még Oroszországban is folyik a kísérletezés. Laboratóriumokat állítottak fel, ahol a pedagógia szakemberének segítségével minden tanuló intelligencia-vizsgára áll és érkölcsi értékét igyekszik megállapitani az államhatalom. A felkutatható tehetségek vizsgálatára antropo-fizikai és nevelési kutatóintézeteket létesítettek, amelyeket ők talentóriumoknak hívnak. A középiskola éppen olyan gyermekeket keres, akik jól tudnak megfigyelni, önállóan tudnak Ítéleteket alkotni, s akik szabadon nyilvánítják véleményüket. (Ilyenre példa volt tavaly is. Az egyik gyermek ennek a közmondásnak a magyarázatára : nem mind arany, ami fénylik : ki merte mondani azt, hogy nem mindenki tudós, akinek pápaszem van az orrán, pedig néhány pápaszemes tanár ült vele szemben.) Olyanokat keresünk, aki tud előzményt és következményt számbavenni, okokat keresni. (Hiszen, hogyha minden elemista ilyen tudna lenni, mennyivel könnyebb volna a világot elvezetni. Pedig ma azt tapasztajuk, hogy parva sapientia regitur mundus.) Olyanokat keresünk, akik tudnak mérlegelni, kétes esetekben dönteni. (Pedig milyen nehéz a döntés még kicsi dolgokban is.) Olyanokat, akik embereket nem szavak, de tettek alapján tudnak megbírálni, olyanokat, akiknek van kötelességtudásuk, felelősségérzetük. Mert az ilyenekből nem lesznek hanyag és számító diákok. Móricz ZSigmond „Forr a bor“ c. regényében éppen azt állítja elénk, hogy ez a mostani uralmon levő nemzedék vesztette el a hazát, amelyik az érettségi tételeket úgy szerezte meg, mint a regényben szereplő ifjak. Ha minden elemista olyan volna, amilyennek F. Kiss István állítja, nem volna bukott középiskolás diák, s nem volna szükség tehetségvizsgákra sem. Tehát van közös célunk : az elemi iskola is olyan gyermekeket nevel, amilyeneket a középiskola keres. Tehát az elemi e téren munkatársa a középiskolának. Megérthető tehát, ha a Sárospataki Református Lapok 1941. évfolyamában azt olvassuk, hogy a tanítókat és a lelkészeket intenzívebben kell belevonni a tehetségvizsgák előkészítésébe. És azt is megértjük, hogy Szombatfalvy György az újságírók előtt azt a kijelentést tette, hogy a tehetséges tanulók kiválasztásában a tanítók még nagyobb szerephez fognak jutni, mint eddig, mert ők kutatják fel a gyermekeket, ők dolgoztatnak velük írásbeli feladatokat, ők írják meg a jelentkezési lapokat, ők adnak vázlatrajzokat a családi, helyi körülményekről. A tanítók és a lelkészek régi idő óta segítőtársai a középiskolának. Tompát Bihari György rektórián levő akadémiát végzett ifjú hozatta be Patakra. Erdélyi Jánost is tanítói (Kiss István és főleg Fejes Sámuel) ösztönzésére hozták be a gimnáziumba. Bőd Péter Szatmári Gábort emlegeti. Geley Katona István Szepszi Korocz Györgyről, a monoki tanítóról és Tiszabet Gáspár kászoni egyházi elöljáróról emlékezik meg. Révait a csanádi plébános Íratta be a szegedi piarista gimnáziumba. Petőfi Apostolában olvassuk, hogy az úrfi nevelője egész évi fizetését odaadja a jóeszű Szilveszternek, hogy tovább tanuljon. Tanácsolom, parancsolom, Igen parancsolom, fiú, hogg Tanulj, végezd az iskolákat, Te nem magadnak születél. Zempléni Árpád a pataki mendikásról írva azt mondja, hogy minden ősszel beesődül Patakra egy csomó szegény gyermek, s az Alma Matertől ingyen eltartást és tanítást kér azon a jogcímen, hogy ő szegény : szegény jegyzők, tanítók, béresek és özvegyek gyermekei. Radácsy György is említi, hogy a diákok eldicsekedtek azzal, hogy az ő tanítójuknak milyen jó véleménye van az ő tehetségük felől. És ez már elég jogcím volt az itt marasztásra. Íme régen is segítőtársai voltak a tanítók a középiskolának. Ma még jobban számítunk közreműködésükre. Igaz, hogy a papok, tanítók az élet gondjai által ma annyira el vannak foglalva, hogy alig érnek rá a hivatalos iratok átolvasására ; sokszor a hivatalos 1*
