Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 6. szám - Hazai irodalom
Hazai irodalom. 143 hogy a rengeteg adat birtokába juthasson, amely 2702 írótanárnak nemcsak életéről, előadásairól, cikkeiről, munkáiról emlékszik meg, hanem arról is, hogy hol és kik írtak egy-egv tanár munkájáról, cikkéről vagy személyi körülményeiről. A könyv írását szerző 1939 augusztus havában kezdte meg és 1941 október havában fejezte be. Igazán rövid idő alatt. Az elrendezésben Szinnyei József Magyar írók élete és munkái c. 14 kötetes műve után indult. A munka nagy hiányt pótol. Hálával fogadhatja a polgári iskolai tanárság ezt a könyvet, mert szerencsésen egészíti ki a fent említett sorozatot és örömmel olvashatja azt a sok ismert nevet : Kerékgyártó Elek, Gyulay Béla, Kurzenreiter Károly, Nagy Lajos, Tolnai Lajos, Lád Károly, Göőz József, Boldis Ignác, Komjáthy Jenő, Krausz Jakab, Yolenszky Gyula, Neményi Imre, Böngérfi János, Mikolik Kálmán, Bánfi János, Mihálik Sándor, Krammer József, Leitner Ferenc s az újabbak közt : Győry Vilmos, Deák Gyula, Havas István, Baráthosi Balogh Benedek, Tamás Károly, Illyefalvi Bákosi Zoltán, Bányai János, Kaffka Margit, Nagy Méda, Siklaki"István, Sághelyi Lajos, Greggus Pál, Hittig Lajos, Langer Sándor, Csefkó Gyula, Sebestyén Károly stb. neve, kik a polgári iskolai statusnak vagy irodalmi vagy tudományos téren szereztek dicsőséget, avagy a Tanáregyesület kebelében vettek részt iskolájuk és a tanárság igazságos értékeléséért folyó évtizedes munkában. Találkoznak e kötetben a régi Pedagógium neveltjei, amidőn a tanárképző belső tartalmát nem fedte még a külső cím, a szegedi tanárképző főiskola volt hallgatóival, s így ez a maga nemében egyedülálló munka a polgári iskolai tanárság kulturális szereplésének dokumentuma. A munka helyet követel minden tanári könyvtárban, s beszerzése minden kartársnak a legmelegebben ajánlható. Sopron. Tállyai István. Űr és paraszt a magyar élet egységében. írta : Bálint Sándor, Keresztury Dezső, Kodály Zoltán, Mendöl Tibor, Ortutay Gyula, Sinkovits István, Viski Károly. Szerkesztette : Eckhardt Sándor. Kiadja a budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészeti karának Magyarságtudományi Intézete. Budapest, 1941. Franklin Társulat nyomdája. Ára : 4-80 P. Nem is olyan régen hatalmas viharok dúltak a magyar néppel, helyesebben a magyar parasztsággal foglalkozó munkák körül. A különböző munkákat sokféle szempontból és sokféle mértékkel lehet értékelni, de nagy hasznunk minden esetben az. hogy ráterelték az érdeklődést a népi kérdésekre. Nem ennek eredménye, tudjuk, de mégis ide vehetjük a folyóiratunkban eléggé megtárgyalt kérdést fa falusi szegény, ae tehetséges parasztifjúság felkarolását és iskoláztatását. A korán elhúnyt Györffy István egyetemi tanár, a magyar néprajz mindenütt ismert búvára örülne, ha élne, mert elgondolásaiból néhányat már megvalósított az élet. Ne bolygassuk most a parasztkérdést, hiszen alig van népünk sorsával törődő ember, aki ne olvasta volna : a Puszták népe, Cifra nyomorúság, Lélek és kenyér, Parasztok, Futóhomok, Viharsarok, Szegény ember élete, Mit ér az ember, ha magyar? vagy valamelyik más ilyen irányú munkát. Az írókból Szabó Dezső, Móricz Zsigmond, Illyés Gyula, Verés Péter eleget írtak a nép érdekében. Parasztállam vagyunk, hangzik a jelszó, míg más oldalról gyanakvó felháborodással fogadják a magyarság alsóbb rétegeinek felfelé törekvését és a vádlottak padjára utalják a nép betegségeinek okát megállapító írókat. Azért lépett közbe — mondhatjuk így is tán— a budapesti egyetem Magyarságtudományi Intézete és előadássorozatot rendezett. A magyar néppel és a nemzeti múlttal foglalkozó tudósok világították meg tárgyilagos hűséggel a történeti és népi kultúra összefüggéseit. Az eredmény felvilágosító és érdekes, mert megállapítják, hogy a magyar műveltség alsó és felső rétegei állandó körforgásban élnek. Ahogy a szerkesztő : Eckhardt Sándor professzor írja : a tápláló nedv majd alulról érkezik, majd meg felülről jön a termékenyítő ösztönzés, hogy a két műveltség egységbe olvadjon, a magyar nemzeti műveltség nagy egységébe. Sinkovits István vázolja a nemesség és parasztság szerepét Werbőczy előtt ; ugyanerről ír Szabó István, de Werbőczy után. Mendöl Tibor bemutatja a falut és" várost a magyar tájban. Minden magyarnak, de elsősorban minden
