Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 5. szám - Hazai és külföldi irodalom
114 Hazai és külföldi irodalom. lelt hivatalos érettségi tételsorozat zárópontjául ezt vettem fel: „Városunk szerepe az irodalomban.“ Kifejezést akartam adni ezzel annak a meggyőződésnek, amely bizonyára sokunk lelkében él: hogy szülőföldünk, iskolánk irodalmi szerepével tisztában kell lenni. A földrajz már régen a szülőföld ismertetéséből indul ki : mi legalább érkezzünk el oda. Ezt minden iskolának magának kell megcsinálni, mert az általános jellegű tankönyvek nem foglalkozhatnak minden várossal-községgel kiilön-külön. Archimedesi pontot kell teremteni, amelyen önérzettel állhasson a diák! Ehhez ad kitűnő segítséget Molnár Pál összeállítása : lehetővé teszi, hogy a diák a maga szemével láthasson, leikébe muzsikálhasson a múlt idők stílusa. Elogy ez az élmény mit jelent, bizonyságot tehetünk róla mindnyájan, akiket így fogott meg a múlt! Hiszem, hogy nevelhetünk megint az esztétikumért égő új nemzedéket. Nem az irodalomtörténeten keresztül szerethetjük meg az irodalmat, hanem fordítva! Csak meg kell keresni a módját! Éppen ez a bökkenő : nem kívánhatjuk — mondják sokan-—, hogy az ifjúság mindent elolvasson. S ez igaz is. Válaszként rámutatok a Molnár Pál-féle florilegiumokra, amely szemet nyitogat, távlatokat nyit a nélkül, hpgy a kutatás ingerét elvenné a diáktól! S milyen távlat ez! A Debreceni Kódextől kezdve, a Lugossy-gvüjteményen át hamarosan a nyomtatványokhoz érünk : Dézsi András iskolamester, majd a nagy Méliusz vonul fel, aztán az énekszerző nyomtatómester : Huszár Gál, a Debrecenben diákoskodó Szenei Molnár, majd az első nagy „professzoríró“ : Mártonfalvi György, tovább a lazábban idetartozó Ör\endi Molnár Peren’, a Debrecenhez nőtt Köleséri Sámuel, megint az előzőhöz húzó Szentpéteri István, s egyszercsak nagyot dobban a szívünk Maróthi György úttörő magyarnyelvű Arithmeticájánál és faximilében közölt négy szólamra írt zsoltáránál. A „magyar Faust“, Hatvani professzor istenes elmélkedéssel és híres végrendelete szavaival visz közelebb egyénisége (és a kor) megértéséhez. Aztán a híres diákpoéta, Németi Pál horatiusi lendületű latin verse lep meg bennünket — megérezzük, miért siratja annyi diákvers később is az ő korai halálát! Kiemelem már itt, hogy ahol kell, mindenütt megfelelő magyar fordításokat találunk az idegennyelvű szövegek mellett, így itt Kónya József tanár meglepően jól simuló műfordításban adja vissza az eredetit. És hogy helyszűkén csak a nevekből sejtessük a súlyos tartalmat: Szilágyi Sámuel, Varjas János, Domokos Lajos, a Debreceni Grammatika, Földi János, Bessenyei György, Budai Ézsaiás, a Magyar Füvészkönyvek, a jellegzetes debreceni dicséretszerzők kara, majd a kollégiumi diákköltészet és kéziratos versgyűjtemények hangjai szólalnak meg, élükön a Nagy Sándor melodiáriumából vett hangjegyes jurátus-nótával. Közli aztán Csokonai Vitéz Mihály debreceni jellegű műveinek jegyzékét — hiszen nem lenne elég az egész könyv az értékes részletek bemutatására; utána nyomban a hűséges Fazekas Mihály jellegzetes költeménye jön, — az á^kádiai perrel megint úgy jár el, mint Csokonaival, s végzi a sort Kölcsey híres önéletrajzi levele. Mindehhez csatlakozik Molnár Pál igen gondosan megírt jegyzetsorozata, amelyben mindazt elmondja, amit a szemelvénnyel kapcsolatban tudni kell. Fontos, hogy irodalmi utalást ad a további kutatás számára : a buzgó diák nem marad támasz és irányítás nélkül. Hiszem, hogy pompás feleletek is fognak elhangzani ezek után a debreceni gimnáziumban Debrecen irodalmi szerepéről! Mindent összefogva : a művészi püspöki előszóval egyetértve csak hálás köszönetét tudunk mondani Molnár Pál és diákjai példaadó munkájáért. Nagykőrös. Dr. Törös László^ A Budapesti Tankerület Évkönyve az 1941—42. iskolai évre. 240 lap. Szerkeszti: Vitéz Fraknóy József. A tankerület fennállásának 166. évében hatodízben jelent meg néhai Pintér Jenő kezdeményezése nyomán az a tartalmas és igen használható beszámoló, amelyik hű képet nyújt a tankerület iskoláinak életéről. I. fejezetében a tankerület főhatóságát, irányítószerveit ismerteti a személyi ügyvivők
