Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 5. szám - Dr. Péter Zoltán: A középiskolai tanulmányokra való rátermettség előzetes megállapításának kérdéséhez
.104 Dr. Péter Zoltán : Középiskolai rátermettség kérdéséhez. kiderüljön ezek alatt az évek alatt, mire válnak, mire valók, meddig érdemes folytatni nevelésüket, hogy intelligenciájuk és egész lelkiségük értékének megfelelő hivatást tölthessenek be egykor. A legjobb megoldás tehát az lenne, ha módunkban állana minden magában kedvet és hajlandóságot érző, négy elemit meghatározott eredménnyel végzett gyermeknek lehetővé tenni, hogy a középiskolai tanulmányokkal megpróbálkozzék. Ez volna a legtermészetesebb szelekció.® Egy nagy baj van : távol állunk attól, hogy minden tanulni vágyó gyermek próbát tehessen a gimnáziummal (ugyanakkor, amikor pedig igen sok tanulni nem akaróval kell bajlódnia a nevelőnek, akiket szüleik kényszerítenek saját akaratuk ellenére). Jogos tehát a mozgalom ama törekvése, hogy a rendelkezésre álló anyagi eszközök minél gyümölcsözőbb felhasználása céljából már eleve bizonyos kiválogatást végez a jelentkezők között, hogy így a legérdemesebbeket segélyezze. Ezt a válogatást nem lehet elég körültekintéssel és gonddal végezni. Nem csoda, ha a kezdeményezők számára ezen a „tehetségkutatáson“ van a hangsúly.8 9 Annál fontosabb, hogy eleve tisztázzuk eszközeink értékét és a várható eredmény természetét. Ha az eddigiek szerint helytelen a tehetség szó alkalmazása e munkánál, a következőkben arra szeretnék rámutatni, hogy a kiválogatásban pedig a legkevésbbé értékes a pszichológiai tehetségvizsgálat. Pedig általában ettől várnak legtöbbet. Örvendetes, hogy az eddigi munkáról beszámoló füzet előadása szerint a kiválasztásnál nemcsak tebetségvizsgálat szerepel. Erre csak igen gondos előkészítés után kerül sor, akkor is egyik része az általános felvételi vizsgának. Hogy az elbírálásnál milyen mértékben veszik tekintetbe ennek eredményét, az nem állapítható meg. Egyrészt azonban a mozgalom elnevezése (tehetségkutatás), másrészt a megszervezésével kapcsolatban a kiválasztás újszerűségének hangoztatása akaratlanul is azt 'eredményezte, hogy a tehetségvizsgára tolódik a hangsúly főleg a kívülállók körében és előtt. Egyébként az említett beszámolófüzet is bizonyos várakozásokat fűz a tehetségvizsgához, amennyiben a kiválasztó bizottság „nem bízta magát a homályos intuícióra, hanem a modern képességvizsgáló módszerek eszközeinek felhasználásával próbálja ekzakt módon elérni azt, amit különleges emberismerők ösztönösen megállapítanának“ (28. 1. id. műből). Az intuitív emberismeret helyett ezen „ekzakt“ mérőmódszer varázserejébe vetett hit befolyásolja — akaratlanul is talán — a további szervezést, amikor pl. az illetékes bizottságok javaslata csak bizonyos kiválasztott intézeteket tart alkalmasnak erre a „tehetségkutató“ munkára, különösen a felvétel, a kiválasztás végzésére, mivel ez különleges szakképzést igényel. 8 Nem térhetünk ki itt azokra a nehézségekre, amelyek a vidéki gyermekek és a középiskola világának nagy eltéréséből erednek, továbbá az elemi iskola és a gimnázium között egyre élesedő szakadék káros hatásaira. A mozgalom azonnali cselekvést követel, tehát alkalmazkodni kell a meglévő állapotokhoz. Ha a mai középiskola munkája még nem is a legmegfelelőbb a nemzet értelmiségi munkásainak képzésére, ezt figyelmen kívül kell hagynunk, jóllehet szorosan összefügg tárgyunkkal. Minden kor és minden iskola keresi a maga nevelési ideálját, s bízzunk benne, hogy előbb-utóbb többékevésbbé meg is találja. Kiválasztandó fiainknak a mai gimnáziumban kell beválniuk, ennek szervezete és nevelő munkája adja a legtermészetesebb kiválasztási eljárást, mégpedig szakszerű gondossággal és nevelői lelkiismeretességgel. 9 Ez adja a mozgalom beszámolófüzetének címét is. L. 1. a.
