Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 5. szám - Dr. Péter Zoltán: A középiskolai tanulmányokra való rátermettség előzetes megállapításának kérdéséhez
Dr. Péter Zoltán : Középiskolai rátermettség kérdéséhez. 103 stb. A tehetséget nemcsak az örökölhetőség jellemzi, hanem a viszonylagos határozatlanság, többértelműség, külső vagy belső indításra szorultság, tehát a külvilágtól való kiegészítés szüksége, az én önálló beavatkozása a fejlődésbe. Ma is megáll Spranger régebbi tétele, mely szerint a tehetség époly általános jelentésű szó, mint az erény.5 Vannak azért, akik egyenesen tagadják az egységes, általános tehetség létezését, s inkább különböző irányban megnyilatkozó képességekről, tehetségekről, sőt „intelligenciákról“ beszélnek.6 Ez voltaképpen azt is jelenti, hogy nincs abszolút tehetség, és nincs abszolút tehetségtelen ember. Kinek-kinek másra van tehetsége. Bizonyos fejlődési körülmények elősegítik a csirában meglévő képesség kibontakozását, kedvezőtlen viszonyok elsorvasztják a már megmutatkozott képességeket is. Még az így felfogott speciális képességek is különféleképpen nyilatkoznak. Vannak receptív, felfogó tehetségek, egyesek alkotó munkára valók, mások inkább utánzásból élnek, de azt kiválóan csinálják stb. Jóllehet tehát a tehetség gondolatát nem lehet elutasítani, lényege még koránt sincsen tisztázva, még kevésbbé felfedezésének módszere. A tehetségkutatás kifejezést azért bátran lefoglalhatjuk amaz elméleti vizsgálatok megjelölésére, amelyek célja éppen a tehetség mivoltának, természetének felderítése. A tehetség ugyanis közvetlenül, mint általában semmiféle lelki tényező nem ismerhető meg. Mi csak a tehetség megnyilvámilásait észleljük. Csak bizonyos teljesítmények állanak előttünk, amelyekből visszakövetkeztetünk bizonyos lelki diszpozíciókra, csakhogy ez a visszakövetkeztetés, mint általában minden az okozatról okra való visszavezetés bizonytalan, nem ad egyértelmű eredményt. Egészen eltérő lelkiség képes adott esetben ugyanazt a kifejezést létrehozni.7 A tehetség végeredményben az életben mutatkozik meg, t. i. a felnőtt megszilárdult lelki alkatának állandó és következetes megnyilvánulásai rendjén. Felismerésének egyetlen útja : alkalmakat nyújtani, hogy megmutatkozhassék. A tudományos megismerés szerénységével nyíltan meg kell vallanunk, hogy a tehetségeket nem tudjuk — előre — felismerni. Tehetségkutatás-féle kifejezésekkel nem szabad jogosulatlan illúziókat ébresztenünk. Hiszen nincs is szó itt igazában véve tehetségekről (értve ezen a kiváló, határozottan megnyilatkozó speciális megáldottságot), mert azok csak a későbbi életkorban mutatkoznak, és a fejlődéstől függenek, a gyermek alakuló, határozatlan lelki alkatából meg nem jósolhatok. Mi csak alkalmat akarunk adni arravalónak mutatkozó szegény gyermekeknek arra, hogy bizonyságot tehessenek a középiskolai nevelés folyamán fokozatosan kifejlő képességeikről, hogy 5 Spranger : Begabung und Studium. Lipcse, 1917. • Igv A. Wreschner : Angewandte Psychologie. Lipcse, 1926. 65. és köv. 11., O. Lipmann : Psychologie für Lehrer. 111. és köv. I. 7 Tanárok tudják legjobban, mennyire különféle tényezők adják össze ugyanazt az osztályzatot egy és ugyanazon osztály azonos minősítésű tanulóinál.
