Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 5. szám - Dr. Péter Zoltán: A középiskolai tanulmányokra való rátermettség előzetes megállapításának kérdéséhez
I)r. Péter Zoltán : Középiskolai rátermettséf] kérdéséhez. 101 A középiskolai tanulmányokra való rátermettség előzetes megállapításának kérdéséhez. „Tehetségkutatás“-nak szokás nevezni azt a néhány gimnáziumunkban nagy lelkesedéssel megindított pedagógiai mozgalmat, amelynek igazi célja a középiskolai tanulmányok végzésére anyagi viszonyai miatt képtelen, de szellemileg alkalmas gyermekek taníttatásának biztosítása. A „tehetség“ szó használata ennél az eljárásnál nemcsak nevelési szempontokból helytelen, hanem tudományos megfontolás alapján is indokolatlan.1 Az egész mozgalom sok más nemescélú törekvéssel együtt korunk kórtüneteire világít rá. Mi sem volna ugyanis természetesebb, minthogy minden közösség teljes ■erejéből arra törekednék, hogy tagjainak munkaerejét a leggazdaságosabban aknázza ki. Ennek pedig természetes előfeltétele, hogy mindenkit a tehetségének és tudásának megfelelő helyre állít. Hogy a valóságban nem így van, hogy általános vélemény szerint igen sok értékes ember neki meg nem felelő helyen kallódik el, mint a hódmezővásárhelyiek is panaszolják, hogy sokak számára el van zárva a magasabb szellemi képzés útja anyagi nehézségek miatt, hogy főleg a falusi és tanyai magyarság fiai nagy részének nincs lehetősége arra, hogy rátermettségét a magasabb művelődésre egyáltalán megmutathassa : ez olyan kóros tünet, amelyen az összes hivatott tényezők összefogásával segíteni kell éppen a közösség, a nemzet érdekében. Az az általános, minden illetékes tényező részéről megnyilatkozott jóakarat, amely a mozgalmat fogadta, igazolja, hogy az orvoslást mindenki sürgősen szükségesnek látja. Helytelen volna azonban, ha ebben a szükséges erőfeszítésben a segélyezettek jobb sorba juttatásának célkitűzése vezetne. Csak a közösségnek való nagyobb szolgálatra képessé tétel kötelessége és felelőssége lehet kielégítő alapelv. Minél több kiművelt emberfő értékgyarapodását kell biztosítanunk a nemzet egyeteme számára. Régi nagy fejedelmeink és más iskolafenntartóink felismerték ezt az igazságot, és előteremtették az eszközöket ahhoz, hogy a vidéki szegény gyermekek arravalóság esetén bekerüljenek a kollégiumokba, és ott emberré nevelődjenek. Felekezeti iskoláztatásunk nemes hagyományaihoz tartozik a szegény tanulók segítése. Az iskolarendszer átalakulása vonta maga után, hogy ez a hagyományos „tehetségmentés“ egyre jobban elakadt. Főleg az anyagi eszközök elégtelensége miatt csak igen kevés intézetünk tudta ezt a feladatot végezni a legújabb időkig. Korunk az intézményesítés kora. Ha valahol, a nevelés területén fokozottan kell vigyázni arra, hogy az intézménye1 Jellemzően maguk az üggyel foglalkozó tanárok is kifogásolják részben e szó használatát. L. Református gimnáziumaink tehetségkutató munkája c. dr. Harsángi István összeállítását a mozgalom eddigi tevékenységéről. Országos Református Tanáregyesület kiadása. Sárospatak, 1941. Pl. 30. 1.
