Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 5. szám - Szabó Judit: Az osztályozásról
Szabó Judit: Az osztályozásról. 99 a szerencsés véletlennek tulajdonítja, hogy keveset és éppen abból felelt, amit tudott, Ez teljesen egyezik az előbbi kérdés eredményével. A tanuló az osztályzatot egész tudását megítélő értéknek tartja, amiért meg kell dolgoznia, ingyen hozzájutni nincs kedvére. Ezért van szükség a félévi osztályozást megelőző nagy összefoglaló ismétlésre, ezért szükséges, hogy az új lecke számonkérésében, bármilyen rövid is az erre szánt 20 perc, egy pár lényegbevágó kérdéssel menjünk vissza az előző leckékre is, hogy a tanuló állandóan érezze : ,,légv résen“. Még azt is mutatja ez a feleletcsoport, hogy elbírálásunk, még gyermeki szemmel is nézve — pedig az önmagával szemben mindig elfogult — szigorúbb lehetne. A megérdemeltnél jobb osztályzat leányoknál ritkán vezet elbizakodottságra, önhittségre. Más veszedelme van. A leánygyermek általában szorgalmasabb, de önállótlanabb, mint a fiú. A tanár értékelése mélyebben érinti, elismerésére vágyik. A megérdemeltnél jobb osztályzat fokozottabb szorgalomra, sokszor képességeit meghaladó erőfeszítésre sarkalja. A jobb osztályzatban felvillant fantom kergetése testi fejlődésének rovására mehet, vagy ha nem is, előbb-utóbb csődöt mond, mert szorgalommal tudás felhalmozható, de annak értékesítését, felhasználását, az értelem alkotó munkáját a szorgalom nem pótolja. A IV. kérdés : „Igazságosnak tartod-e a félévi osztályozást?“ 267-ből 204 teljesen igazságosnak tartja, 12 általában nem tartja igazságosnak, 35 tárgyanként megokolva. Az igazságtalanság érzése a legmagasabb számot és a leghevesebb tiltakozást a líceum III. osztályában váltott ki. A képző IV. osztályában teljesen hiányzik, illetve csak egyetlen egy eset van, mikor az illető órdemenfelüli elbírálásban látja az igazságtalanságot, és e miatt lelkiisineretfurdalása van. Az V. kérdés : „Mit érezték mikor az értesítőt megkaptad?“ Ez a kérdés az érzelmi reakciót kutatja. Az osztályzat érzelmi hatása a kisebbeknél hevesebb, nagyobbaknál lanyhuló, vagy teljesen hiányzik. A kellemes érzelem — öröm, megelégedettség stb. — a kellemetlen érzelmek fele. A rossz érzés gazdag skálát mutat az elégedetlenségtől, csalódástól, a bosszankodáson, szomorúságon keresztül egészen a lelküsmeretfurdalásig és szégyenig. („Azt hittem — írja az egyik — süllyed velem a világ, húz le a sok hármas.“ — „Soha ilyen rossz érzésem nem volt, vádolt a lelkiismeret, el voltam keseredve, szégyeltem magam.“) Az osztályzatkeltette érzelem különösen az alsó osztályokban minden esetben vallásos és családias színezetű. Az osztályzat nem a tanuló magánügye, hanem az egész családé. („Nagyon fájt a szívem — írja egyik —, őszinte fájdalmat éreztem, hogy nem voltam elég szorgalmas, szegény szüleim ingyen dobták ki a sok pénzt.“ — „Nem úgy tanultam, ahogy kellett volna, jó szüleimnek szomorúságot okoztam, ezért furdal a lelkiismeret.“ — „Nagyon szégyenlem magam édes szüleim előtt.“ — „Végtelen boldogságot éreztem, hogy jó értesítőmmel örömet szereztem édesapámnak.“ — „Még szorgalmasabban fogok tanulni, hogy szüleimnek legalább ezzel háláljam meg. hogy annyit fáradnak és áldoznak értem.“ — „Kérem Istent, hogy segítsen meg, mert nélküle minden fáradozásom hiábavaló.“ — „Imádkozom, hogy szorgalmasabb tudjak lenni“ stb.) A családias érzés a felsőbb osztályokban szinte teljesen hiányzik. A tanuló önmaga viseli a felelősséget. Általában a növendék fejlődésével az értesítő veszít jelentőségéből. A kicsik életében centrális probléma. A rossz értesítő a szülőket ért csapás. Jogos következménye bánat, szidás, az I. osztályban veréstől is félnek. A jó értesítő öncél, a forma megöli a lényeget. A nagyobbaknál az értesítő szemlélete reálisabb. Csak értékmérő, de önmagában nem érték. Ezért érzelmileg nem érdekel, de elhatározásban befolyásol. A VI. kérdés : „Határoztál-e el valamit?“ az akarati reakciót kutatja. Szórványosan, hét esetben, előfordul, hogy az akarat semmiféle indítást nem kapott. Főképpen az alsó osztályokban. Általánosságban igyekezetét, szorgalmas munkára készülést váltott ki. („Nem lankadok, minden erőmet összeszedem, és megfeszített erővel dolgozom tovább.“ „Eddig azért dolgoztam, hogy hármasom ne legyen. Elértem. De most még többre törekszem“. „Jeles 1
