Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 5. szám - Szabó Judit: Az osztályozásról
98 Szabó Judit: Az osztályozásról. vezőbb. Az enyhe önelbírálásra a népiskola elnézőbb osztályozása is szoktatta. Az értelem fejlődésével tárgyilagosabbá válik az önismeret. A III. osztálytól kezdve állandóan növekszik azok száma, akik olyan értesítőt kaptak, amilyent vártak. A líceum III. és a képző IV. osztályában a tárgyilagos önismeret újra kedvezőtlen képet mutat. A két legfelső osztály háromnegyedrésze rosszabb értesítőt kapott, mint amilyent várt, jobbat egyetlen egy se. Ennek két oka lehet. 1. Bármennyire is kívánatos a tanári munka egyöntetűsége az osztályozásban is, a felsőbb osztályokban tanító tanárok mértéke valószínűleg magasabb, s az előző osztályokban a tanulóknak önmaguktól tanári véleményre kialakított képe revízióra szorul. 2. A két felső osztály fokozott ambícióval tanul. A szorgalom az egyén általános értékelésében mint lelki készség előbbrevaló lehet ugyan a tudásnál, de főképpen a tudást értékelő osztályozásnál másodrangú. A tanuló az osztályzatigénylést a szorgalom erőfeszítéséhez méri, a jegyet a tudásra kapja, innen az elégedetlenség. II. kérdés : ,.Melyik tantárgyból kaptál rosszabb jegyet, mint amilyent vártál, mit gondolsz, mi az oka?“ Ez a kérdés a tanuló erkölcsi érzékét vizsgálja. Az erkölcsiség éppen azon fordul meg, hogy az embernek van-e lelki ereje a sikertelenség okát önmagában felismerni, vagy a lelkiismeret elől külső körülmények akadályozásába menekül, vagy a sikertelenség okát felelősséget elhárító gyávasággal éppen másra hárítja. A felsorakoztatott okok négy csoportba oszthatók : 1. A sikertelenség okát önmagában, 2. külső körülményekben, 3. tanárában látja, 4. okát nem tudja. Az I. csoportban — a sikertelenség oka önmaga — beismerés szerint tudáshiány, akarathiány (hanyagság, figyelmetlenség, rendetlenség), képességhiány (zene, rajz, testnevelés) és helytelen magatartás (félénkség, dac stb.) az ok. Az akarat hiányolása az I. és II. osztályban mutat legmagasabb számot. A kisebbek tanulási technikája és figyelmének koncentrálóképessége fejletlenebb. A helytelen magatartás beismerése csak a IV. és a líceum I. osztályában fordul eíő. Tizennyolc a sikertelenség okát a tanárban látja. Hogy a tanár tévedett, kivételezett, túlszigorú volt, stb . ismeretes diákvédelem. De van egy figyelemreméltó ok is : keveset, csak egyszer felelt. Ez az érv a líceum I. osztályában fordul elő leggyakrabban. Ez a legnépesebb osztály. A tanuló még nem érkezett el az önzetlen művelődés fokára. Nem azért, illetve nemcsak azért tanul, hogy tudjon, hanem hogy jó osztályzatot kapjon. Tanulásának joggal kijáró ellenszolgáltatásnak tartja, hogy minél többször alkalmat adjunk tanulása eredményének megmutatására. Ha ez ritkán vagy felületesen történik meg, ha érzik, hogy a tanár szemében az óra legértéktelenebb és legunalmasabb része a számonkérés, akkor szorgalmuk Csökken, önérzetüket éri sérelem. Meggyőződésem, hogy minden formaszerű, a diák életében szinte kötelező panaszolás ellenére a tanuló szereti az erőpróbát. Jobban szereti, ha tudását alaposan „megnyaggatják“, mintha könnyedén kap egy jegyet, amelyhez semmi köze. Csak verejtékkel szerzett osztályzat érték, csak ez ad megnyugvást, kielégülést. A megokolásban a leghasznavehetetlenebb a 4. csoport, amelyik nem tudja okát adni a sikertelenségnek. Kérdés, nem óvatos megbúvás-e a becsületes őszinteség helyett a kényelmesebb közömbösségbe? Még elfogadható, ha a kisebbek nyilatkoznak így, de elképzelhetetlen, hogy a nagyobbaknál a sikertelenség megállapításánál ne vetődne fel az ok kérdése is. A III. kérdés : „Melyik tantárgyból kaptál a vártnál jobb osztályzatot, mit gondolsz, mi az oka?“ Elég sokan vannak. 267-ből 122. így okolják meg : 50 nem tud mit kezdeni vele. 43 érdeklődésének, igyekezetének elismerését, jóakaratéi buzdítást lát a jobb osztályzatban. A legérdekesebb az a csoport, amelyik a jobb jegyet a tanár tévedésének, félreismerésének látja, vagy annak
