Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 3. szám - vitéz Bessenyei Lajos dr.: A görög tanítása
I 50 vitéz Bessenyei Lajos dr. : A görög tanítása. és római irodalom kiszemelt fontosabb termékeinek ismerete és ennek alapján megfelelő tájékozottság a görög és római nép életében és gondolatvilágában, c) Művelődésünk görög és római eredetű elemeinek megértése.“ Ez a célkitűzés tehát már jelentékenyen többet foglal magában, mint az 1899-i. Már az első pontban is van fontos eltérés, mert a „nyelvtani ismereten nyugvó megértés és szabatos fordítás“ kevesebb, mint a „megértésre és szabatos fordításra való képesség biztos nyelvtani ismeret alapján“. A különbség nem abban keresendő, hogy az 1926-i tanterv „biztos“ nyelvtani ismeretet kíván, hiszen a megértés és szabatos fordítás csak biztos nyelvtani ismereteken alapulhat, ez tehát magától értődő és semmi többlet- munkát nem igénylő bővítés. Hanem a „képesség“ fogalmának beiktatása jelent súlyosbító követelményt. Már a latin nyelv tanításáról írott cikkemben (Prot. Tanügyi Szemle, 1939 dec. hó 427—38.1.) kifejtettem, hogy az itt hangoztatott képesség tulajdonképpen a nyelvtani ismeretek elsajátítására felépített és abból fokozatosan kialakított nyelvi készség, amelyet csak hosszasabb és rendszeres tanítási eljárás nyújthat a tanulóknak, s teheti azt mindinkább ösztönössé, tudatalattivá, szinte élőbeszéddé. És a latinnál ez meg is valósítható ; ott elmondottam, hogyan és miként, hiszen a latin nem egészen holt nyelv, imitt-amott még tengődik, afféle „lingua semiviva“. De az ógörög egészen holtnyelv, ennek tanításánál tehát minden élőnyelvre törekvő készség kialakítása hiábavaló erőlködés, elfecsérelt időpazarlás. Itt meg kell elégednünk a kiszemelt szövegnek „biztos nyelvtani ismereten alapuló megértésével és szabatos fordításával“. Éppen azért ne akarjunk nagyot markolni, mert majd keveset, vagy semmit se fogunk. De további lényeges kibővítést jelent a b) és c) pontok alatt hangoztatott követelmény, aminek felvétele azonban teljesen szükségszerű és érthető, úgyhogy inkább azon lehet csodálkozni, hogy azelőtt ezt külön ki nem hangsúlyozták. Hiszen a görög nyelvet és irodalmat nemcsak önmagáért tanítjuk, hanem hogy ezt a bámulatos világot megismerjük, legalább is legfontosabb elemeiben, és így megkeressük mai művelődésünk egyes ágainak ősforrásait. Végre az 1938-i tanterv a görög tanításának a célját átvette minden fontosabb változtatás nélkül az 1925-i tantervből, némi stiláris módosítás ugyanis nem nyom semmit a latban. Ezt a célkitűzést helyesnek tartom. Ha már tanítunk görögöt, akkor ezt a célt ki is kell tűznünk, mert egyébként mire való volna a sok munka és fáradság? A cél eléréséhez pedig különféle formális feltételek szükségesek : hány osztályban, hány heti órában, mit tanítunk? Az 1899-i tanterv szerint a görögöt az V—VIII. osztályban összesen heti 19 órában tanítottuk. Ezzel az állapottal még 1904-ben foglalkoztam (Haj dúböszörményi református gimn. értesítője 1904—05. 1—20. 1. : „A görög nyelv mai tanításáról gimnáziumainkban“), és megállapítottam e tanulmányomban a következőket: Görög tanításunk akkori célja az akkori Utasítások szerint kettős volt: nyelvi és irodalmi. A nyelvi cél kerek egész, mely szerves összefüggésben
