Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 3. szám - vitéz Bessenyei Lajos dr.: A görög tanítása
vitéz Bessenyei Lajos dr. : A görög tanítása. 51 ismerteti meg a tanulókkal az ógörög nyelv rendszerét, történeti kifejlődését. Ezzel ellentétben az irodalmi cél szerfelett csonka, mert az ógörög irodalomból „tüzetesen“ csak a homéroszi eposzok kerülnek tárgyalás alá, míg Xenophon, Herodotos, Platon, Sophokles csak igen fogyatékosán, a többi halhatatlan lángelmék pedig — mint amilyen pl. Thukydides, Aristoteles, Demosthenes, Pindaros, Aischy- los, Aristophanes, stb. — sehogy sem. Ebből a tényből természetszerűleg következett, hogy négy éven át legnagyobb részben a grammatikai tanítás uralkodott, a görög irodalomból viszont aránylag keveset tanultak a növendékek, a görög művészetből pedig semmit. Nem csoda hát, ha az akkori gimnáziumi tanulók görögös tanulói azzal a tapasztalattal hagyták oda a középiskolát, hogy a görög tanítása haszontalan és felesleges. Ebből a helytelen állapotból a kivezető utat is megjelöltem: kevés gimnáziumban kell csupán tanítani a görögöt, de ott olyan mértékben, hogy ne lehessen ellene a félmunka vádját alaposan felhozni. „A jövőnek reményét — írtam akkor — tehát a görög tanításában abban találom, hogy az még csökkenni fog területileg, de növekednie kell minőségileg, mert csak így lesz képes igazi, áldásos hatását a maga teljes erejében éreztetni : a quantitativ veszteséget qualitativ nyereséggel fogja pótolni.“ El kellett ezeket mondanom, hogy a további fejlődést tisztán megértsük. Az 1924: XI. tc.-hez még ugyanezen évben kiadott első tanterv a gimnáziumi típusban csakugyan a görögöt a III—VIII. osztályban kívánta összesen heti 23 órában taníttatni, tehát az előbb hangoztatott felfogáshoz jelentékeny közeledés történt, hiszen négy helyett hat osztályban és heti 19 óra helyett heti 23 órában tervezte a görög tanítását. Ezt a tantervet azonban Klebelsberg akkori miniszter 1926-ban már megváltoztatta, és a görögöt ismét csak az V—VIII. osztályban és pedig heti 22 órában rendelte taníttatni. Tehát némi visszaesés következett be a qualitativ fejlesztés terén. Ez a tanterv volt életben egész 1933-ig, amikor is az új, az 1934 : XI. törvénycikken felépülő tantervben a görög tanítása megmaradt továbbra is az V—VIII. osztályban, ellenben a heti óraszámát 22-ről leszállították 15-re (4+4+4-j-3). Teljes tárgyilagossággal mondhatjuk, ezzel meg is adták a halálos döfést a görög tanításának. Hiszen az 1899-i tanterv célkitűzését jelentékenyen kibővítették, viszont a heti óraszámot ugyancsak jelentékenyen leszállították — 19-ről 15-re —, úgyhogy az ember ámulva teszi fel a kérdést : hogyan hiszik ezt az illetékes tervezők és készítők komolyan megvalósíthatónak? Mert, ha összehasonlítjuk az 1926-i tantervben osztályonként részletezett elvégzendő tananyagot az 1938-ival, akkor megállapíthatjuk, hogy a nyelvtani tananyagban nincs semmi különbség,''aminthogy természetszerűleg nem is lehet, az olvasmánvi tananyagban mutatkozik némi csökkentés az 1938-i tantervben az 1926-ihoz viszonyítva, de ez egyfelől függ az elvégzendő olvasmány mennyiségétől, tehát nagyon is kétes értékű, másfelől a csökkentés jelenti a görög irodalmi cél kisebbítését, lefokozását, a félmunka
