Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 2. szám - Kövendi Dénes: A túlterhelés kérdéséhez
42 Kövendi Dénes : A túlterhelés kérdéséhez. tatíve, a második modern nyelv tanítása, józan követelményekkel. (Nemzetiségi vidéken esetleg az illető nemzetiség nyelvének tanítása, mint azt a világháború előtt a Tisza-kormány kultuszminisztere r Jankovich Béla tervbevette.) Épp akkor maradnának le a tősgyökeres magyar ifjak a sváb stb. társaik mögött, ha elzárnék őket a főbb idegen nyelv megismerésének lehetősége elől : tudományos munkában, diplomáciai, bank-, általában kereskedelmi pályákon egyaránt hátrányban lennének. * Ami a földrajzot illeti, valóban lehetetlen dolog, hogy a II. o-ban öt világrészt tanuljanak, s általános földrajzot a III.-ban. Egyáltalán szükség van arra, hogy érettebb elmével is tanuljanak földrajzot, fizikai földrajzot, geológiát, ember-földrajzot, magasabb szempontú politikai földrajzot. Az természetesen teljesen igaz, hogy a 6-ik óra igazán használhatatlan. Legjobb volna, ha maximum 30 óra volna egy-egy felső osztályban is. De, ha ez mégis lehetetlen, legfeljebb 32 órára terjedhet az óraszám. S azokon a napokon, amikor 6 óra van, legyenek 40 perces órák, s az utolsó óra ének vagy torna. A túlterhelés megszüntetésére pedig minden tanár tartson önvizsgálatot: mi az, amit ő is állandóan tud, s mit tanul meg ő is ,,ad hoc“; mi az, ami lényeges része tárgyának : mi szükséges a továbbhaladáshoz, s a tárgyról való kép kialakulásához. Ha ezt mindenki megtenné, de sok adat, lexikális ismeret elmaradna! Ne adjunk fel 40 latin növénynevet egyik óráról a másikra, se túlsók könyvnélkül megtanulandó verset, különösen idegen nyelvekből. Igyekezzünk az órán megtanítani a tudnivalók lényegét: egy-egy tárgyra átlag egy félóra otthoni készülés jusson. Ne adjunk túlhosszú házi feladatokat. S az ismétlések — mint Gaál Mózes bölcsen mondogatta — ne tömegleckék feladásából álljanak, hanem emeljék ki az anyag lényeges részeit. Valóban a levezetések barátai vagyunk: de ne gondolják a matematika tanárai, hogy egyszerre az összes levezetéseket tudni lehet; tehát ismétléskor csak a fontosabbakat kívánják meg. Fizikából is némileg redukálni kell az anyagot, és nem lehet kívánni, hogy érettségire az egész VII—VIII.-os anyagot tudja a szerencsétlen jelölt: nagyon helyes tehát az anyag lényeges részeire szorítkozó tételek kijelölése. Ne felejtse el senki, hogy nem szaktudósokat akar a gimnázium nevelni, hanem a Természet és Ember világáról áttekinthető, egységes képet kialakítani. Filozófiai szellem kellene minden tárgy tanításához : a nagy Egész keretében lássa minden tanár és minden felügyelő a maga tárgyát, akkor nem fog fölös részletekbe veszni. A ,,hogyan“-on, az értelmes tanításon múlik minden, nem pedig a tantárgyakon. Polgári iskolai tárgyakkal is túl lehet terhelni a tanulókat. Ne áldozzuk fel tehát ál-jelszavak kedvéért az Emberiség egyetlen lényeges kultúr-értékét sem. Éppen ma, amikor Európa legműveltebb nemzetei öngyilkos harcban pusztítják egymást, féltő szeretettel kell őrizni azt, ami még közös értéke az Emberiségnek,
