Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 2. szám - Oppel Imre: A rekonstruálás lényege és módszere
Oppel Imre : A rekonstruálás lényege és módszere. 29 pontban szerepel ,,az emlékezel és elképzelés alapján való rajzolás" mint valami különleges, a rendestől teljesen eltérő speciális feladatcsoport. Felületesen, tárgyi, fajtai szempontból vizsgálva a rendeletét, egészen természetesnek látszik a csoportosítás. Van vonalrajz, van síkdíszítmények és térformák rajzolása, van figurális rajz és van — mondjuk — külön ..emlékezet és elképzelés alapján való rajzolás“ is. A rajzanyagnak ez azonban csak tárgyi, főképpen csak a laikus nagyközönség, nem pedig szakemberek részére való csoportosítása. Nem a tárgyi osztályozásban van a lényeg. A rajzi végcél tekintetében másodrendű, hogy milyen tárgyú a feladat : figurális-e, csendélet-e, vagy tájképzés-e. A lélektani célkitűzés a fontos, ahogy azt az előbbiekben már részletesen kifejtettem. E szerint három rajzi feladatcsoportot különböztethetünk meg. De mind a három — jól jegyezzük meg — nem egyéb, mint rekonstruálás. Az első csoport a vizuális, vagy imitativ megoldást igénylő feladatkör. Midőn magam előtt a valóságban tényleg elhelyezem a kézzel megfogható, testi szemeimmel meglátható, minden részletében megfigyelhető lerajzolandó modellt. Ez a közismert és nemcsak a laikus, de a szakemberek által is szokásosan emlegetett, ú. n. természet utáni rajzolás. A második csoport: az emlékezeti. Nincs előttem a modell, testi szemeimmel nem láthatom, csak lelki szemeimmel elképzelhetem, vagy esetleg visszaemlékezhetek rá, mert már egyszer láttam, vagy lerajzoltam, vagy esetleg leírását, méreteit, kiterjedését, térbeli helyzetét ismerem. A gyakorlatban ez szerepelt eddig, mint emlékezés, vagy elképzelés utáni rajz, avagy, ha vetületeiben, méreteiben Volt megadva, akkor — de csakis akkor — nevezték ezt a feladat- csoportot rekonstruálásnak. A harmadik csoport a képzeleti. Midőn a lerajzolandó feladatot azelőtt még soha nem láttam, midőn annak minden tulajdonságát, alakját, kiterjedését, színét, képzeleti képét csupán a megadott vázlatos leírás, vagy eszme alapján teljesen magamnak kell kialakítani, még a lerajzolás megkezdése előtt magamban teljesen megformálni. Ezt a feladatcsoportot nevezték eddig tervezésnek, komponálásnak, vagy illusztratív rajzolásnak. Mind az imitativ, mind az emlékezeti, mind a képzeleti tárgykör, bármennyire is különbözik egymástól célkitűzésében, a megoldás folyamata, a gyakorlati kivitel tekintetében mind a három csoport teljesen azonos úton halad. Mindegyiknél: a szó szoros értelmében vett rajzolás előtti meglátással, érzékszerveim útján való appercipiálással, tehát a tudatos megértéssel kezdődik a munka, - majd az így alaposan megfigyelt, valóban meglátott, megértett érzékszerveimmel tényleg felfogott ingerhatásnak az agyban képzeti kép alakjában való megrögzítésével, tehát a fényképészeti eljárás szerinti negatív kép elkészítésével folytatódik —, végül az agyban keletkezett negatívról készítendő pozitív kép megszerkesztésével, tehát az agyunkban előidézett emlékezeti képnek a rajztanulás ÁBC-jének
