Protestáns Tanügyi Szemle, 1941

1941 / 12. szám - Dr. Ember Ernő: Az Országos Református Tanáregyesület közgyűlése

342 Dr. Ember Ernő: Az Országos Református Tanáregyesület közgyűlése

lenne, ha a református gimnáziumok, melyeknek érdeme és vitathatatlan dicsősége e munka megindítása, szintén kapnának megfelelő erkölcsi és anyagi támogatást a munka folytatásához a kormányzati tényezők részéről.

A másik mozgalom, amely minden magyar református köznevelő érdeklődésére számot tarthat, a diákkaptár-munka. Ebben református iskoláink eddigelé nem mutathatnak fel nagyobb eredményeket, pedig ez is nagyjelentőségű, amennyiben célja a magyar ifjakat gyakorlatiasságra, a gazdasági pályák megbecsülésére, nemzetünk anyagi vérkeringésének magyar faji felfrissítésére és ellátására nevelni az öntevékenység szinte százszázalékos alkalmazásával. E mozgalom felvirágzásától remélhető a magyar ifjúság aktív részvétele a gazdasági életben és a gazdasági pályáktól való idegenkedésének megszűnése, ezért nagyon kívánatos, ha református iskoláink is fontosságához mérten pártolnák ezt a nagyon korszerű nevelési mozgalmat.

Végül azokat a kormányintézkedéseket méltatta az elnöki megnyitó, melyek az ifjúsági testnevelés ügyének gyökeres átszervezésével hivatva vannak megszüntetni az évtizedek óta panaszolt aránytalanságot egyfelől az értelmi, másfelől az erkölcsi és testi nevelés között. Remélhető, hogy ez a reform, helyes kitervezés és megfelelő végrehajtás esetén, ifjúságunk testi nevelésében igen üdvös hatást fog eredményezni.

Kétségtelen, hogy mindezek az örvendetes kezdeményezések csak akkor fognak értékes gyümölcsöket teremni, ha a végrehajtás kifogástalan lesz. „Erre viszont tanárok kellenek: jól képzett és megfelelően fizetett, anyagi gondoktól mentes és hivatásuknak lelkesen dolgozni bíró tanárok.“’ Évtizedek óta folyik a küzdelem a nevelői munka erkölcsi és anyagi elismertetéséért, de sajnos, szinte minden eredmény nélkül, úgyhogy ma már ott tartunk, hogy megkezdődött nálunk a tanárhiány. Évek óta fokozatosan csökken egyetemeinkben a bölcsész ettanhallgatók száma, mert a tanári fizetésrendszer hibái miatt a tanári pálya nem nyújt a nemzeti életben való nagy fontosságával arányos anyagi ellenszolgáltatást a tanárnak. „Odajutottunk, hogy a kezdő járásbíró nem sok különbséggel ott kezdi fizetésben pályáját, ahol a magyar tanár 35 évi szolgálattal végzi. Ez semmiképpen sem helyes és méltányos. A világért sem irigyeljük mi a bíráktól azt a fizetést, ellenkezőleg : nagyon helyeseljük, de nem értjük, miért nem kaphatjuk meg mi is ugyanazt? Ha szükség van független, anyagi gondoktól mentes bíróságra, akkor legalább ugyanolyan mértékben kell a független, anyagilag kielégítőleg fizetett tanárság is, mert a tanítás és nevelés semmivel sem könnyebb, mint az Ítélethozatal. Ezenkívül egy állam életében van is olyan fontos, mint a bíráskodás. Mert igaz, hogy „iustitia est regnorum fundamentum“, de hogy a „regnum“, az állam kialakuljon, fennálljon, ahhoz bizonyos fokú és mértékű műveltség szükséges, amit viszont a tanítók és tanárok adnak meg, építenek fel és tartanak fenn. Ez megcáfol-