Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 2. szám - Oppel Imre: A rekonstruálás lényege és módszere
Op pel Imre : A rekonstruálás lényege és módszere. keletkezhessenek, illetőleg, hogy a kívülről jövő — gondolatkiváltó -— impressziókat agyunk minél jobban felfoghassa. Az első feladatkör a rajzolás mesterségének tanítása, a második pedig az alkotó művészi nevelés. Bármennyire is különbözik egymástól e két folyamat, a rajzoktatás egész ideje alatt a legszorosabb együttműködésben kell lennie a kettőnek egymással, egyiket a másiktól különválasztani még alsó fokon sem lehet. Legeslcaelőször, tehát a középiskola alsó négy osztályában megismertetjük tanítványainkat a rajzolás ÁI3C-éjével. (Itt nagy segítségünkre lehet az elemi iskolában alkalmazott, okleveles rajzi tanerők által végeztetett rajztanítás.) Majd lassan kezdjük az írni-olvasást, az elemzést, a rajzolás deklinációját és konjugációját, később a rajzi mondatszerkesztést, szóval a rajzolásra és festésre vonatkozólag mindazt, amit a beszélő és író embernek kell tudnia, mielőtt hozzáfogna gondolatainak szavakkal vagy írásban való kifejezéséhez, a „beszédéhez, illetőleg az ,,írás“-hoz. De nem szabad tisztán ismeretadásra szorítkoznunk. Már a rajzolás mesterségének inaséveiben meg kell kezdenünk tanítványaink bevezetését az alkotás művészetébe is. Ezt cselekedj ük, mikor pl. a táblai előrajz alapján együttesen megkezdett feladatok önálló, egyéni továbbfejlesztésére buzdítjuk tanítványainkat. Ez a továbbfejlesztési kísérlet, mintegy első szárnypróbálgatás a tervezés terén, már nem mesterségtanulás, ez már önálló, egyéni elképzelésen, gondolaton alapuló, értelmi, vagy talán még csak ösztönös, de bátran mondhatjuk, művészi munka. Itt már alkotásról, teremtésről van szó. Itt már az „isteni szikra“ működik. Ez már egy gondolatnak rajzi megtestesítése, ez már rekonstruálás. Mielőtt a rekonstruálás különböző fajtáit tárgyalnók, vizsgáljuk meg, mit is értünk tulajdonképpen rekonstruáláson. Struo, konstruo, rekonstruo annyit jelent, mint : építek, szerkesztek, visszaállítok, újra felépítek. A gyakorlat teljesen fedi a szótani jelentést. A rekonstruálás nem egyéb, mint megelevenítése, újra való jel- építése, rajzba való átültetése bizonyos rajzban kifejezhető gondolatnak. Tehát a valóságban tényleg meglévő, látó, halló és tapintó érzékeinkkel felfogható, avagy csak elképzelhető sík-, vagy téralakzatnak, plasztikus csoportnak részletes megfigyelés, meglátás, elképzelés, és ami a fő, teljes megértés útján elemeire való szétszedése, a szétszedett formáknak értelmünk segítségével való tudatba juttatása, majd képzeletünkben képzeti kép alakjában való összerakása, s végül az egész alakzatnak vagy gondolatnak — amennyiben síkforma, vagy kompozíció az elgondolt feltételeknek megfelelő — amennyiben téralakzat, a megadott nézőpontból, a látszattan törvényei alapján való papírra- vagy vászonravetése. Elméleti tudás nélkül rekonstruálni lehetetlenség. Ezért nem lehet a rajz mint kötelező rendes tantárgy, csak ú. n. szórakoztató, agypihentető, időtöltő foglalkoztatás — vagy mint száz évvel ezelőtt volt, — úri passzió, esetleg csak az ú. n. tehetséges tanulók részére szánt tanulmány. Sőt! — Vázolt végcélját tekintve a legintelligensebb, legkövetkezetesebb, legcéltudatosabb, a legtöbb
