Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 12. szám - Otrokocsi Nagy Gábor: A költői élmény és műalkotás viszonyának szemléltetése a VI. osztályban
332 Otrokocsi Nagy Gábor: A költői élmény a VI. osztályban keletkezésének a megismertetését. A Kerecsényi—Vajthó-féle tankönyvben közölt olvasmányi anyagból e célra legalkalmasabbnak látszik Arany János Ágnes asszonya és Vörösmarty Szép Ilonkája. Az előbbi költeményen sikerrel lehet szemléltetni a költői eljárásnak azt a módját, mely elsődleges élményt másodlagossal, élet-élményt irodalmi élménnyel olvaszt egybe, s e két tényezőből alkot új művet. A Szép Ilonka viszont -— a következőkben erről szólunk bővebben — rendkívül alkalmas arra, hogy vele kapcsolatban a műalkotásnak csupán csak a belső élményből való keletkezését (Darvas János A Szép Ilonka keletkezése c. dolgozatában kimutatta, hogy Vörösmarty sem az alap- gondolatban, sem a vadászidillben nem szorult mások leleményének átvételére. Egyet. Philol. Közi. 1913.), a költői élménynek a meseformálásban megnyilatkozó rejtett logikumát mutassuk be a tanulóknak, s egyben szemléltessük a kezdetben jellegzetesen lírai élménynek epikaivá válását, s ezen keresztül a lírai és az epikai élmény különbségét. A Szép Ilonka tárgyalására két órát szántam. Az első órán a művel való közvetlen megismerkedés mellett azt akartam a tanulókban tudatosítani, hogy a költői műalkotás egyrészt élményt jelent az olvasó számára, másrészt maga is élményből, a költői élményből keletkezik. Ezért a költemény felolvasása után a tanulóknak arról kellett beszámolniok, hogy milyen képzeleti képek jelentek meg lelkűkben a költemény hatása alatt. Ezt úgy értem el, hogy olyan „tartalomfelmondást“ kértem tőlük, melyben semmi sem szerepel abból, ami benne van Vörösmarty költeményében. Nejn volt szabad tehát Ilonkának a vadásszal való találkozásáról szólni, hanem azt az utat vagy beszélgetést kellett leírniuk, melyet addig folytattak, míg az öreg Peterdi házához értek. A kérdéshez majd mindenki hozzászólt, tehát a tanulók önmagukon tapasztalták, hogy bizonyos lelki folyamatot indított meg bennük a költemény. Beleélték magukat vagy a vadász vagy Ilonka szerepébe, és saját érzéseiket, saját gondolataikat adták elő úgy, mintha azokat a szereplők érezték vagy gondolták volna. E tapasztalat szavakba rögzítésével eljutottunk annak az egyszerű ténynek a megállapításához, hogy a mesemondó képzelt alakjaiba gyakran saját magát vetíti bele, s ezáltal eléri azt — néhány közbevetett kérdésre való felelettel erre is maguk a tanulók jöttek rá —, hogy alakjai valóságszerűek, az olvasó számára könnyen elképzelhetők lesznek. Vörösmarty vájjon mit vetített bele önmaga lelkivilágából a tárgyalt költeménybe? Az előző órák megbeszéléseire visszaemlékezve (a Zalán futását, A két szomszédvárt és a Búcsú c. költeményt tárgyaltuk), hamar megjött a kérdésre a válasz : a Perczel Etelka iránt érzett szerelmét. A költemény másodszori felolvasása, részletes nyelvi, stilisztikai,, szerkezeti és tartalmi tárgyalása csak e megbeszélések után következett.
