Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 12. szám - Bartók Miklós: A szellem kérdése a nevelésben
326 Bartók Miklós: A szellem kérdése a nevelésben mindezt cselekszi, világtájakra való tekintet nélkül a teremtett embernek éppen ember mivoltánál fogva időtlen időkig legváltozatlanabb vonásai lesznek. Az egész műnek isteni eredetét ebből a szempontból éppen az mutatja, hogy az ember szellemi lényének éppen ezeket a vonásait minden pszichológusnál, politikusnál és jövőbelátónál nagyobb bizonyossággal tudta egyszersmindenkorra kiválasztani, illetőleg más, ennél gyengébb és mulandóbb vonások fölött való primátusát biztosítani. A szellem tehát annál hatalmasabb és örökkévalóbb, minél ősibb képe, összefoglalója és értelmezése a világ zűrzavaros tarkaságának, s ha ezzel az egyéni szellem akar rendelkezni, akkor az önmaga belső megélésén át kell felfedeznie ugyanazt a rendszereződést, amely a világ összevisszaságában és múlandóságában mégis csak bennrejlik, s benne a szellem egységét képviseli. Fejtegetéseinknek fentebb elágazó szálai összeértek : szelleme nemcsak az egyesnek, hanem az összeségnek is van, s ha az egyesnek mértéke a saját kereksége, akkor ennek a kerekségnek a mértéke az a totalitás, amelynek képlete az egyesben van. Milyen minőségű és mértékű az a totalitás, amelyre az egyes hasonlít, s ez a hasonlóság milyen erejű és következetességű, fogja meghatározni a szellem egyéni értékét. Ezt kutatni és megismerni a nevelő legnagyobb feladata, ebben fogta fel hivatásának legbensőbb lényegét, s minden más munkája e nélkül részlet, mesterség; amely híjával van a felsőbb öntudatnak. Említettük a kezdet kezdetén, hogy a szellem minősége, erőfoka és fejlettsége nagyrészt született diszpozíció dolga, melyen az átlagnevelő alig változtathat. Annyira az ember lényegét alkotja, hogy változásával az egész ember átformálódik, erre pedig ritka nevelőnek, a szellem formális alkatának megváltoztatására talán még ezeknek sem adatott hatalma. Marad, mint említettük, egyrészt a szelekció, másrészt az irányítás. Az egyikhez szükségünk volt a szellem értékelésére, a másiknál pedig a forma és tartalom disztinkciójára, mert alakítani csak a tartalmat lehet, a formát legfeljebb felismerni s számára megfelelő körülményeket biztosítani. Az elmondottakból határozottan kivehető, hogy a szelekciónak három mozzanata van. Először fel kell tudni ismerni a szellem arculatát, másodszor meg kell határozni ennek értékét, harmadszor emez értékelés alapján minden egyént az őt megfelelő helyre kell állítani. Mindhárom feladatról egy-egy kötetet lehetne írni, most egy rövid vázlattal is meg kell elégednünk. A szellemkutatás módszerére nézve felhasználható általában minden, ami eddig az ember megismerésének szolgálatában állott. Meg kell becsülnünk a tehetségvizsgálatok legkisebb részeredményeit is, csupán annyit kell tudnunk, hogy a szellem jelenlétét mindenütt szintézisek jelzik, nem jutunk el tehát a közelébe, ha megállunk ezeknél a részleteknél. Külön érzékünknek kell kifejlődnie a lényeg felismerésére, mert nem mindenből vonhatunk le egyformán döntő következtetéseket. Megmérjük például a figyelem éberségét, de ugyanakkor
