Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 12. szám - Bartók Miklós: A szellem kérdése a nevelésben
Bariók Miklós: A szellem kérdése a nevelésben 313 A szellem kérdése a nevelésben. Egyik korábbi tanulmányunkban1 részletesen fejtegettük a szellem fogalmát. Alapul vettük ehhez mindazt, ahogy e fogalom az emberi gondolkodás múltjának különféle szakaszain át máig kialakult, keletkezésétől kezdve módosult, s a vele rokon fogalmaktól elhatárolódott. Mindama tartalmi jegyek alapján, melyeket összefoglal, körvonaloztuk mai jelentését, s lerögzítettük abban a valóságában, amint a tudományos és köznapi véleményben helyet foglal. Ebből az általános képből kivettük azokat a legjellemzőbb színeket, melyek önkénytelenül a nevelő szemébe ötlenek, átrendeztük s a nevelő látásának kaleidoszkópján át külön képpé formáltuk, sajátos céllal, értelmezéssel és jelentőséggel. Problémák és feladatok álltak elő ebből, melyeket a nevelő a saját maga számára állít fel, mivel úgy érzi, hogy azok megoldásában a maga módja szerint segédkeznie kell. Általános kérdések adódtak részletek nélkül, jelentőségük nem gyakorlati útmutatásokból, vagy a keresztülvitel lehetőségének reménykeltéséből származott, hanem elvi alapjaikból, melyek helyességére nézve mellékes az, hogy könnyű-e vagy nehéz a megvalósításuk. A következőkben alkalmaznunk kell azokat a valóságos emberi énre, fogalmat kell teremtenünk az emberről, mint amelynek leg- összefoglalóbb lényege éppen az a szerkezet, amelyet a szellem elvont fogalmából kikövetkeztettünk. Elébe kell tárnunk mindezt a nevelőnek, hogy megfoghassa azt a világot, amelyet e nélkül oly könnyen nevezne megfoghatatlannak. A problémák homályossága nem felmentés azok megoldása alól, s ha mi nem is fogunk mindenben kész megoldást adni, a homályosság elűzésében mindenesetre kezdő lépést teszünk. Megállapítottuk alapvető tanulmányunkban, hogy a szellem mindenféleképpen valamilyen egyetemesség hordozója és kifejezője. Az egyes emberben azáltal, hogy egész lelki szerkezetét áthatja és jellemzi, minden gondolatát és cselekedetét céljai szerint szabályozza, összetartja, szándékos és akaratlan lelki mozdulatait meghatározza. A közösségben pedig azáltal, hogy azonos módon nyilvánul meg minden tagjában, melyen keresztül azok összetartoznak, s képessé válnak olyan tulajdonságoknak és erőknek kisugárzására, melyeket külön- külön nem, csakis együttesen eredményezhetnek. 1 A szellem fogalma és nevelésének problematikája. Protestáns Tanügyi Szemle 1940 augusztusi száma.
