Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 10. szám - Dr. Kemény Gábor: Az első magyar társadalomtudós
274 Dr. Kemény Gábor: Az első magyar társadalomtudós ágakban való encyclopaedikus nevelés, mert hiszen az egyes tudományok összefüggésben vannak a többiekkel. Az élet később megtanítja a fiatalságot, hogy mit kell ezekből még felkarolnia, amit, kellőleg tájékozva lévén, folyton új és növekvő élvezettel tehet meg. A közép- és felső iskolákban tehát, de különösen ez utóbbiakban, ilyen kettős alapon kell a nevelésnek folynia, s az abból folyó elvek és követelmények az evangélikusok iskolái szervezésénél mindig szem előtt volnának tartandók.“4 Berzeviczy egyformán küzd azért, hogy a protestantizmus korszerű legyen, és hogy a sérelmektől megszabaduljon. Ö, aki a külföldi útján szei’zett tudást és széles látókört, nemcsak egyházi, de humánus szempontból is szerette volna, hogy ne gördítsenek akadályokat a protestáns lelkészjelöltek külföldre utazása elé. Azzal érvel, hogy odakint szabadon tanulhatnak, s a szabadság a tudományok szülőanyja. Semmikép sem árt ez a szabad szellem nekik, rendszeretetiiket és polgári erényeiket az semmikép sem veszélyezteti. Sokat foglalkozik a sérelmi politikával, mert a vallási sérelmek még a XVIII. század végén sem szűntek meg : protestáns bányászok pl. úgynevezett száraztizedet tartoznak fizetni katolikus lelkészeknek, evangélikus jobbágyok robotmunkára kényszerülnek katolikus paplakok építésénél, a protestáns köznépet botbüntetés terhe alatt kényszerítik arra, hogy a katolikus szent napokat ünneplőruhában üljék meg. S még kegyetlenebb dolgokról is szól a krónika : ,,Egy protestáns anyát, ki vegyes házasságban élt, ötven korbácsütéssel büntettek, mivel neki tulajdonították leánya azon elhatározásának előidézését, hogy nem az atyja, hanem édesanyja protestáns vallását fogja követni, és midaddig nem hagytak fel az anya kínzásával, míg a leány tényleg át nem tért a katholikus hitre, pedig az később is odanyilatkozott, hogy e lépésre nem meggyőződésből, hanem egyedül szülőjének megkíméitetése céljából szánta el magát.“5 Az ilyen esetek nagyon felzaklatták Berzeviczy emberi érzéseit, s nem csoda, hogy harcos ember lett belőle, harcosa a felekezeti békének és türelemnek. Könyvet ír a protestáns egyház állapotáról 1822-ben6 s ebben keserűen kiált fel: „Minden nap és minden órában nyilvánul az evangélikusok elleni ellenséges indulat. Megszűnünk hazával bírni; vagy talán azt akarják, hogy emigráljunk, hogy az ausztriai monarchia német tartományaiba meneküljünk, ahol keresztényibb szellem uralkodik?“7 Berzeviczy — ebből a panaszából is látjuk — lojális polgár és alattvaló volt, aki jól tudott disztingválni, és jól látta, hogy az itteni vallási sérelmek túllépik az uralkodóház céljait. Politikai írásaiban is azt látjuk — pl. Az 1802-i országgyűlés leírásából —, hogy meg tudta érezni, mennyiben segíti elő a haladást az udvari párt, és meny4 Id. munka 84. 1. 5 Id. munka 89. 1. c Nachrichten über den jetzigen Zustand der Evangelischen in Ungarn (Lipcse). 7 Id. munka 109. 1.
