Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 10. szám - Dr. Kemény Gábor: Az első magyar társadalomtudós
Dr. Kérném] Gábor: Az első magyar társadalomtudós 273 budai helytartóságnál vagy a vármegyénél. Ez a tanács elkedvetleníti őt: úgy érzi, többre ment volna, ha kevesebbet tanul. Nem akar kezdő lenni, hiszen a szabó lesmegyei alispán Vay István mellett már külföldi útja előtt bepillantott a közigazgatás rejtelmeibe. Végre mégis állást vállal a helytartótanács elnöke mellett. A Martinovich- féle per után, melyet Emlékirataiban törvényes gyilkosságnak nevez, megúnja a kormányhivatalt, hazamegy, majd újabb tanulmány- utakra indul az északi államokba. Eljut Lengyelországba, Porosz- országba s a Poprád, Dunajec, Visztula vonalán végig hajózva arra gondol, hogy kereskedelmi forgalmat teremtsen Magyarország és az északi államok között. Mindig figyel, mindig összehasonlít, míg a homokos lengyel vidékről a Marienburg paradicsomi vidékére jut, mindig a lehetőségekre gondol, melyek Magyarországot bevonhatnák a kereskedelem nagyobb vérkeringésébe, és a társadalmi ellentétek sohasem kerülik el figyelmét. Látja Varsóban az ázsiai fényűzést a nyomorgó nép rabszolgaságával szemben, megfigyeli Danzigban a „csaknem szolgai tisztaság és az életmód aggodalmas pontosságát.. . “, s nem kerülte el figyelmét, mily különbségeket képes végbevinni az alkotmány és kormányzat az emberekkel. .. Tanulmányt ír a világkereskedelemről : a kereskedelmi szabadság elméletével és gyakorlatával szeretné a vállalkozó kedvet fellendíteni. Mikor visszajön útjáról, társadalmi és egyházi funkciókat teljesít. Nagybátyja halála után ő lesz az ágostai hitvallásúak tiszai egyházkerületének képviselője, és székfoglaló beszédjéből látjuk, hogy nemcsak sok tudása és tapasztalata van, de igazi megértője a korszellemnek, józan értékelője a speciális tudásnak, ostorozója az áltudásnak és felületességnek. — A protestáns kultúraszemléletre milyen jellemzőek Berzeviczy elgondolásai : ,,A mi időnkben — mondja — a tudományok annyira növekedtek és kiműveltettek, hogy azokat még felső iskoláink rövid szorgalom-ideje alatt is csupán encyclopaedikusan lehet tanítani. Azért szükséges, hogy a tanulók egyet azok közül kiválasszanak, és a többit csak vázlatosan tanulják meg, mert úgynevezett polyhistorokat nevelni nem vagyunk képesek, és kétségtelenül nem is akarunk. Korunknak egy igen nagy betegségét, a mindent tudni akarást, ,okos és a korszellemnek megfelelő választás által lehet elkerülni. Nagyon sok tudnivalót karolunk fel, ami azután felületessé tesz bennünket. Igen soknak gyökerére hatolni sem időnk, sem elég erőnk nem lehet. A dolog magja azután érintetlenül marad, s az így nevelt ifjúság azt hiszi, hogy mindent tud, és hogy az összes ismeretek forrásait kimerítette ; pedig voltakép csak a műkifejezéseket tudja nyeglén elrecitálni, s reá nézve a tanulás további ingere megszűnik. így keletkezik aztán az az áltudósság, mely a szavak bősége által kívánja a mélyebb értelemnek hiányát leplezni. Nagyobb súlyt kellene az tgyes dolgok alapos tudására, mint a sokfélének felületes tanulására fektetni. És főleg az volna szem előtt tartandó, ami valóban szükséges és hasznos. Hanem ehhez azután méltán sorakozik a többi tudomány-
