Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 9. szám - Csaba József: Középiskolai oktatásunk és az evangélium
224 Csaba József : Középiskolai oktatásunk és az evangélium. Más lesz a fegyelmezés és az elbírálás. Azonban ez, a szereteten alapuló, evangéliumi munkaközösség nem lesz ellentétben — mint sokan hiszik — a szükséges szigorúsággal és büntetésekkel és kemény fegyelemmel. Csak más lesz a tartalma, mint a sablonos, külső és csupán hatalmon alapuló nevelői eljárásnak. A lélek lesz más, ami a tanár egyéniségéből kiárad. Mindig azok voltak evangélikus iskolai történetünknek a legfényesebb és legáldottabb korszakai, amikor sokan voltak ilyen krisztusi lelkületű, hívő tanárok. Nem arról van tehát szó, hogy most valami olyan újat hozzunk létre, ami eddig nem volt, hanem a tegnap és ma és mindörökké ugyanannak a Krisztusnak beszédét szóljuk és éljük. Mint ahogy tették sokan kiváló tanárelődeink, akik nem szégyelték a Krisztus evangéliumát. Mint ahogy mi ma gyakran tanári társaságban tesszük, amikor finoman, szelíd gúnnyal és viccelődéssel ütjük el a legszentebb dolgokat. A fejsze a fák gyökerére vettetett. Evangélikus iskolánk fájának gyökerére is. Vagy Krisztusba oltott, tehát: evangélikus iskolává leszünk, vagy beleszürkülünk az egységes állami rendszer unifoimi- záló egyhangúságába, és lemondunk a nagy örökségről. Ez az örökség nemcsak az ősi, protestáns iskolák ragyogó története, sajátos genius locija, hanem ennél sokkal több : élő hit. Hitet oltunk a gyermeklelkekbe akkor is, amikor démoni erők pusztítják a világot, amikor társadalmi és gazdasági rendszerek omlanak össze, értékek semmisülnek meg, és az európai harcmezőkön szerte ismét holttestek ezrei hevernek. Hinni akkor, amikor senki sem hisz, szeretni akkor, amikor mindenki gyűlöl, építeni akkor, amikor a háború romboló ösztöne mindent elpusztít, amelyre eddig olyan büszke volt az emberiség. Építeni olyasmit, amit emberkéz nem rombolhat le. Múló társadalmi és politikai vagy világnézeti divat nem tehet időszerűtlenné. Igen, ezt akarjuk mi. Megépíteni evangélikus iskoláink hegyen épített városát. Gyermekeink számára. Hogy szerencsétlen magyar népünknek is boldogabb jövője legyen. ' Sopron. Csaba József.
