Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 9. szám - Csaba József: Középiskolai oktatásunk és az evangélium
222 Csaba József : Középiskolai oktatásunk és az evangélium. Az egyház nem most először hirdeti ezt az evangéliumot. De most olyan erővel és hittel, hogy nem lehet kitérni előle. A reformáció korának új világot teremtő hitével szól. Annak a reformációnak a hitével, amely annak idején létrehozta evangélikus iskoláinkat. Ez a hit akkor iskolákat teremtett, hogy legyenek az egyház veteményes kertjei. Az egyház ma újra felismerte, hogy iskoláink létének értelmét csak az adhatja meg, ha az egyház veteményes kertjeivé lesznek. Ha az az evangéliumi hit lángja megemészti iskoláinkban a kultúr- protestantizmus idejéből ittmaradt közömbös és külső vallásosság utolsó csökevényét is. Már most hallom az ellenvetést, az ilyenkor mindig megszólaló tiltakozást: de ugyan kérem, milyen nevetséges rajongás ez, beteges képzelődés. Imádkozó, kegyes lelkeknek micsoda, világtól távoleső ábrándja. Hitről és evangéliumról prédikálni a tudományos haladás, technikai fejlődés, az új humanizmus és új társadalmi reríd világában. Ezeknek ismét csak Pál felelhet, amikor azt mondja : hirdesd az Igét, állj elő vele alkalmatos és alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással. Mert lesz idő, amikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülök. Szükséges ezeket a tényeket megállapítani, mielőtt a körlevélben jelzett nagy feladatok megvalósításához fognánk. Nézzünk nyíltan és becsületesen szembe a valósággal. Iskoláinkban még ma is nagy a közömbösség a hit és az evangélium dolgaival szemben. A külső látszatot igyekszünk ugyan megtartani, de igazi valónk szerint távol vagyunk ezektől a dolgoktól. Fázunk az ilyen szavaktól, hogy bibliaóra, imádkozás, evangélizálás, bűn, megtérés, ítélet, megváltás. Mosolygunk szegény beteg lelkeken, akik ilyen kérdéseken tépelőd- nek. Tanári szobában nem is lehet ilyen dolgokról komolyan beszélni. Tanárok bibliaórája pedig egészen elképzelhetetlen. Mi már csak fehér asztalnál tudunk találkozni, és vájjon ilyen alkalmakkor milyen témákról beszélgetünk? Legyünk őszinték : a tanárok között egy-egy iskolában nagyon kevés helyen alakult ki igazi lelkiközösség. Pedig vájjon nem éppen erre vo^a szükség? Mondhatatlan jelentősége volna annak, ha egy-egy iskolában a tanárok nem szégyelnének a biblia mellett találkozni, és ott az evangélium fényénél megbeszélnének sok fontos lelki és iskolai vonatkozású kérdést. Megint hallom az ellenvetést: modern tanár és így beszél. Miért nem ment el papnak. Ezt azután mégsem lehet kívánni, hogy a tanárok bibliaórán beszéljék meg az iskola és a nevelés dolgait. Mennyire elfelejtettük, hogy a tanári hivatás az evangélikus iskoláknál papi hivatás is. (Megint hallom : szegény rajongó idealista.) Hiszen vannak olyanok is, akik azt mondják : nem érzek hivatást a papi pályára, tehát elmegyek tanárnak. Milyen tévedés ez. Mert ugyanaz a hivatás ez, csak talán még fontosabb területen. Mi most az evangélikus tantervi utasításokat fogjuk kidolgozni,
