Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 9. szám - Csanády Sándor: Szoborfaragók
Csanády Sándor : Szoborfaragók 219 Bibliájának nyilvánítottuk, nem olvassuk őket, legfeljebb egyes idézeteket ismerünk belőlük, pedig a Hitelnél nyomonjáróbb nemzetnevelő iratot alig lehet olvasni. Annak időszerűsége sohasem múlik el, mert magyar jellemünknek világosabb tükrét senki sem mutatta meg, mindenkori jövendőnknek feltételeit határozottabban és bátrabban senki sem merte szemünkbe mondani. Nem olvassuk Széchenyit, helyette felkapjuk egv-egy velős mondását, könyvek címlapját, újságok homlokát ékesítjük velük, mozgalmakat indítunk el, majd meg dús szóvirágokból koszorúkat fonunk, és rakjuk a halott Széchenyire. Hegyeket hordunk belőlük össze a sírra, nehogy feltámadjon a nagy halott. Többen megpróbálták már (Imre Sándor, Ravasz László, Szekfű Gyula stb.), hogy Széchenyi alakját közelebb hozzák, hogy eszméit az elvont magasságokból a cselekvő élet területére vonják le, de hasztalan. Széchenyit újból és újból visszafektetjük a sírba, és az apoteózis glóriájával vonjuk be szellemkriptája ajtaját. Hiába hirdette Imre Sándor, hogy Széchenyi a legnagyobb nemzetnevelő, hogy könyveivel szól a mai magyar emberhez is. A Hitel nemcsak a reformkor magyarjához címzett levél, de a mai magyar embernek is üzenet. Mindhiába. Hasztalan hirdette Ravasz László, hogy Széchenyi próféciája ma is szól hozzánk, hogy reánk is vonatkozik; int és figyelmeztet. Mindhiába. Sietünk Széchenyit a történet távlatába helyezni. Díszítjük százféle jelzővel, kibányásszuk életének minden mozzanatát, s hogy emberi közelségébe is jussunk, hát belopódzunk hálószobájába is némelyik regényíró nyomán, s mohón kapunk a kiszínezett pletykák után. Máskor meg kínos aprólékossággal megszerkesztjük gondolatrendszerét, csakhogy minél tökéletesebb szobrot faraghassunk róla. Egy szobrot, amely nem él, nem beszél, nem vádol, sőt elébünk áll, hogy eltakarja az élő Széchenyi alakját. Erre a szoborra emelt súlyos kalapácsot Szekfű Gyula a ,,Három nemzedékiben. Harcot indított a szobor ellen Makkai Sándor is, de a szoborfaragást mi csak folytatjuk tovább, s vele egyidőben űzzük a görögtüzes Széchenyi-kultuszt. Más oldalról meg neki-nekiindul a műbírálat Széchenyi könyveinek s buzgón keresi a logikai töréseket, a gondolatzökkenőket, a stílus csikordulásait. Szorgosan kutat minden mozzanat után, melyből egy beteg lélek vergődésére, meghasonlására lehetne rámutatni. Sok Széchenyi-kutató tudományos kíváncsisággal fürkészi, szikkadt lélekkel betűzi a nagy magyar ember tragikus halálának indítóokait. Sokkal egyszerűbb kérdés Széchenyi halálának megértése, semhogy az elméletek és feltevések sorozatát kellene egymás mellé vonni, vagy egymással szembeállítani. Ha Széchenyi célja a nemzetnevelés, ha munkáiból prófécia szól, ám akkor mindenekfölött jellemzi Széchenyit a felelősség tudata.
