Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 9. szám - Csanády Sándor: Szoborfaragók
220 Csanádi/ Sándor : Szoborfaragók. A magunk részéről ebben látjuk a Széchenyi-lélek legértékesebb fogalmi jegyét. Széchenyi nagy földeket bejárt, szorgalmas és képzett ember volt, akiben különösebb rátermettség nélkül is születhettek az európai reformok légkörében eszmék és gondolatok. A lényeg nem ebben van, hanem az elhatározásban, a tettreindulásban és a felelősség súlyában. Átérezte a Széchenyi-név elkötelezettségét és a küldetés parancsát, de a felvállalt harcnak felelősséggel való megvívását is. Széchenyi 1860-ban fizikailag is meghalt, de a felelősség marcangoló érzése már 1848-ban megölte a lelkét. írásainak rapszódikus jellegéből, halálának körülményeiből sokan azt következtették, hogy Széchenyi beteglelkű ember volt. Tévedés. Széchenyi életművének éppen egyik legnagyobb tanítása, legfenségesebb értelme : halála. Műveinek olvasása érdekes kortörténeti tanulmánnyá, különös lélekkutatási alkalommá laposodnék, ha tetteiből és írásaiból nem a lelkiismeret embere szólna hozzánk. E nélkül pusztán a közéleti szerep becsvágya maradna végső ok gyanánt Széchenyi egész működésében. . Széchenyi írásainak és tetteinek valutáris értékét a felelősség tudata adja meg. A meg nem vesztegethető lelkiismeret. Valljuk be őszintén, van-e nagyobb tanításra szükségünk éppen ma, mint amilyet Széchenyi halálán keresztül is mutat. Tömérdek a bajunk, kifogyhatatlan a panaszunk, akárcsak Széchenyi korában, habár részben más természetűek is azok. De éppenúgy, mint akkor, sommás összegükben mindmegannyit a kormányhoz utaljuk. Mindig messze keressük a bajok okát, de legalább is a szomszédbán. A lentállók fönt, a fentlévők lent keresik a bajok gyökerét, pedig sokkal közelebb van. Azt mondja Széchenyi, kiki abban a munkában, munkakörben legyen hős, amelybe az élet állította. Ezen fordul meg népek és országok sorsa. Helytállani becsülettel és tisztességgel, legyen az illető nagyhatalmú miniszter, vagy szegény kétkézi munkás. El nem altatható, meg nem vásárolható lelkiismerettel végezni minden dolgunkat, ellenőrizni minden vágyunkat és kitartóan hajtani előre minden tervünket. Ez a Széchenyi útja. Ezen az úton terem a bizalom a vezetők iránt, a nagy megpróbáltatások idején az áldozatkészség ; ezen az úton terem a szociálisabban megosztott kenyér, a törvények ereje és a rendeletek hatályossága ; ezen az úton meghalkul a közélet tornyosodó lármája, és tárgyilago- sabb lesz a kritika szava ; ezen az úton buzgóbban emeli az ínségmunkás a lapátot, és továbbra is munkára kész marad a fogadkozó, állásba jutott ifjú ; méltányosabban kalkulál a kereskedelem, megbízhatóbban dolgozik az ipar, s megoldást nyer a föld és a munkás nagy pere, kíméletesebb lesz a pénz hatalma és erőtlenebb a csábítása.
