Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 7. szám - Csanády Sándor: A kritika alkonya
184 Csanády Sándor: A kritika alkonya. A kritika alkonya. Nem minden dicsekvés nélkül szoktuk emlegetni jelen korunk anyagi és szellemi műveltségét. A még csak 60—70 évvel ezelőtt elhunyt elődeink emlékét is megható sajnálkozással idézgetjük fel, mondván, milyen kár, hogy nagyapáink nem ismerhették meg a rádiót, nem repülhettek acélmadáron vagv villámvonaton, s hogy olaj mécses mellett unalmas dolgokat olvasgattak. Ha pedig az őszi esők beállottak, s feneketlenné váltak az utak, bezárult előttük a világ, mely különben sem terjedt túl a megye határán. így emlegeti jelen korunk a ,,régi jó idők“-et. Ma ellenben a posta naponta háromszor-négyszer önti szét a leveleket a városok utcáin, az újságok szakadatlanul magyarázzák a világeseményeket, azoknak óráról-órára történő változását, a rádió meg éppenséggel világokat fog át híradásával, s ennekfolytán ma a húszéveseknek is nagyobb és átfogóbb ismeretük, jártasságuk van a világpolitikában, mint volt annak idején Bismarcknak, vagy Metter- nichnek. A lapok és folyóiratok tanúsága szerint nálunk is, más országokban is annyi a jeles és kiváló ember, tudós, művész, író, költő, emberbarát és nagy politikus, hogy közönséges halandó immáron alig fog akadni. Dicső és boldog kor ez a mienk tengereken innen és tengereken túl : az öreg Európában és gazdag Amerikában egyaránt. Mindebből az is következik, hogy könyvet írni, írói hírnevet szerezni, irodalmi köröket messzirehíres munkálkodásban tartani és vezetni manapság nem nagy mesterség, csak érteni kell a módját. A régiek ebben is ósdi módszerekkel kínlódtak. Előbb megírták a könyvet, szétküldözgették, s azután az író türelemmel várta az erkölcsi és anyagi sikert, amely gyakran az író halála után érkezett meg. Jelen korunk lázas sietése és ügybuzgó türelmetlensége nem vesződik és nem bíbelődik ilyen soká egy-egy könyv ügyével. Új stílusunk és igazán életre való gyakorlatunk van ebben a szakmában is. Gyakran még le sem írja az író, a szerző a könyv címét, a kiadói hirdetés máris söpri befelé az előfizetéseket, és köti nem is csokorba, de nyalábokba a sok előlegezett dicséretet, amely rendelésre házhoz szállítva kapható, mint a szódavíz. Egy mű bírálatával kapcsolatban néhány komoly szóval mutatott rá Dudich Endre a Budapesti Szemlében a kritika alkonyára. El kell ismernünk, hogy a kritika hiánya, sokszor részrehajlása folytán elburjánzik az irodalmi kontárság. Különösen a nagyközönség számára írt munkák, könyvek értékelésében látjuk az üzlet- szerűséget és a klikkízű, kellemkedő kritikát. Állítjuk, hogy az érvényesülésnek technikai művészete és érdekrendszere hatalmas arányokban megnövesztette a századforduló óta íróink, költőink és művészeink számát. Az alábbi ki-
