Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 7. szám - Csanády Sándor: A kritika alkonya
I Csanády Sándor: A kritika alkonya. 185 mutatásokból meglátjuk, hogy könyvtermelésünk ugrásszerűen emelkedik, folyóirataink garmadával szaporodnak. A kritikai rovatokból, a napilapoknak irodalmi eseményekről írt tudósításaiból azt lehet kiolvasnunk, hogy nincsenek is nálunk közepes tehetségű írók meg költők. Bár úgy volna!! Az első füzetével minden múzsafi máris a Parnassus tetejéről néz le ránk, és türelmetlenül várja a Corvin-koszorút. Irodalmi életünk pongyolasága, a komoly és tárgyilagos kritika hiánya nemcsak a tehetségtelen, érdem és érték nélkül felfelé törtetőknek nyit utat, de könnyed munkára csábít sokszor tehetségeseket is. Ha mennyiséggel a minőség lépést tartana, igen örvendetes képet mutatnának a következő adatok. Könyvtermelésünk az 1880. évben 976, 1890-ben 1420, 1900-ban 1718, 1910-ben 2059 könyv. Ezek az adatok a Magyarbirodalomra szólnak. Ezzel szemben a kicsiny trianoni Magyarország területén 1920-ban 1554, 1930-ban már 3403, 1934-ben pedig 3920 könyv jelent meg. Ez utóbbi évben már 609,951 lapszám terjedelemmel. A trianoni Magyarországon 1934. évben volt könyvtermelésünk csúcspontja, mert már 1936-ban csak 3392 könyv jelent meg 479,079 lapszám terjedelemmel. Tehát nemcsak a megjelent könyvek száma csappant meg, de a terjedelem is szinte egyharmadával szükebbre zsugorodott. Csakhogy ez az apadás nem örvendetes, mert különösen a társadalom- tudomány, közgazdaság, ipar, kereskedelem, nyelvészet, földrajz, művészet, de még feltűnőbben a természettudomány, technológia, orvostudomány és az egészségügy könyvei ritkultak meg. A szép- irodalom ezzel szemben emelkedett 1021 könyvről 1075 könyvre, a mindig mostoha ifjúsági irodalom termelése azonban az 1934. év 192 könyvéről 1936-ban 79 könyvre esett le. Még jobban elgondolkodtat bennünket az a körülmény, hogy pl. már az 1928. évi könyvtermelésünknek (3438 drb) terjedelem szerint egyharmadát a szépirodalom teszi ki. Ne értsen félre bennünket senki, nem a könyvtermelésünk apadását kívánjuk, de a szépirodalom megrostálása múlhatatlanul szükséges. Szükséges nemcsak a művészi értékelés szempontjából, hanem sokszor álprófétálkodás, majd meg a vérkergető ösztönök apoteózisa miatt. Ne a testiséget hívja segítségül az író, hanem a tehetségét. Mert más az irodalom és más a lefátyolozott pornográfia ; azután más a szépíró és más a közíró, és ismét más a forradalmár. Az irodalom a kor nagy gondolatait befogadja, be is kell fogadnia, de nem lehet a szépirodalom olyan lebernyeg, amelyet minden nép-, nemzet- és országmentő „apostol“ magára ölt. De nem lesz haszontalan dolog, ha a lapokról és a folyóiratokról is adunk„számszerü ismertetést. A Magyarbirodalom területén 1881-ben : 69 szépirodalmi és 18 élclap jelent meg ; 1890-ben 54, illetőleg 19 ; 1900-ban 70, ill. 21 ; 1910-ben 83, ill. 30; 1917-ben pedig 46, ill. 8 lap. A politikai lapok
