Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 6. szám - Dr. Hittrich Ödön: Latin – német
158 Dr. Hittrich Ödön : Latin német. említette, hogyha a Mars-bolygóról egy Mars-lakó a Földre jönne, és hozzá fordulna tanácsért, hogy melyik földi emberi nyelvet volna a legérdemesebb megtanulnia, ő azt tanácsolná, hogy a német nyelvet tanulja meg. Ezt a tanácsát azzal indokolná, hogy a német nyelvnek van a tudományok és művészetek minden terén leggazdagabb irodalma, továbbá a német nemzetnek van legszélesebb körű fordítási irodalma. Bármely nemzet legkiválóbb irodalmi alkotásai megtalálhatók jó német fordításokban is. A nemes gróf azonban nem gondolt arra, hogy a német nyelv tanulásának milyen legyőzhetetlennek látszó akadályai vannak t mennyi nehézséggel és kedvetlenséggel jár a német nyelv tanulása. Iskoláinkban az az általános vélemény, hogy a magyar tanulók sikeresebben és ennélfogva szívesebben tanulják az angol, francia vagy olasz nyelvet, mint a németet; pedig ezt már régibb idő óta tanítják, mint amazokat. És a német nyelvre gyakrabban lehet szüksége a magyar ifjúságnak, mint bármely más modern nyelvre ; különösen a mostani és az eljövendő időkben. A német kultúrát mint valami szöges drótsövény veszi körül a német nyelv tanulásának legnehezebb része : a német névelő, a der-die-das használata. Maguk a németek is jól tudják, hogy milyen nehézség rejlik a német nyelv legféltettebb titkának megtanulásában. Güntert írja „Grundfragen der Sprachwissenschaft“ című munkájában : „Sok nyelv általában nem ismeri a főneveknek nemek szerint való megoszlását, és jogosan mutattak rá arra, hogy milyen sajátságosnak és következetlennek tűnik fel németül tanuló magyar embernek, aki a szoba részeit és berendezési tárgyait németül tanulja, hogy az asztalt és a széket férfiaknak kell tekintenie, az órát és az ajtót nőknek, mást pedig, mint az ablakot és képet, élettelen tárgynak kell vennie. Ez egyúttal jó példa arra, hogy mily keveset törődik a nyelv a logika szabályaival.“ Ez a logikátlanság az, ami a latin nyelv logikus gondolkodásmódjához hozzászokott magyar szemében a legnagyobb akadály. Ha magyar ember németül beszélve eltéveszti a névelőt, ez a kis hiba esetleg könnyed mosolyt okoz, de néha kellemetlenséget is idézhet elő. Takáts Sándoi, a nemrég elhúnyt kiváló történetíró piarista mondja egyik művében, hogy Károlyi Sándor gróf, a szatmári béke megalkotója említi naplójában, hogy Bécsben járt, és udvarlását tette Eleonóra özvegy császárné Őszentfelségénél, s ez alkalommal az udvar előtt németül beszélt. Minek hallatára a császárné Őszentfelsége és udvari dámái nem tudtak hová legyenek nevettükben. Képzelhetjük, hogy az egykori kurucvezér fogai közt hogy csikorogtak a német szavak, és hogy keverte össze az ő jámbor magyar nyelvével a der- die-das-t. A következő esetet egy barátom beszélte el, aki a világháború előtti időben mint tüzérönkéntes Przemyslben szolgált. Egykor az önkéntesiskolában felelés közben az egyik magyar társa ezt mondta: „Der Kapsel.“ Hozzátette barátom, hogy amíg él, addig el nem felejti, hogy mennyire összeszidta a kapitány ezért a kis hibáért a szegény
