Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 6. szám - Csaba József: Nemzetnevelés – magyar önismeret
Csaba József: Nemzetnevelés — magyar önismeret. 145 Nemzetnevelés — magyar önismeret. A Trianon-utáni magyarság a nagy veszteségek mellett kapott is valamit. Valamit, amiért évszázadokon át annyit harcolt, áldozott, vérzett : visszakapta nemzeti függetlenségét és szabadságát. Mond- hatatlan jelentőségű dolog ez, ha meggondoljuk, hogy négyszáz éven át — leszámítva néhány évet, Erdélyben évtizedet — nem élhettük sajátos, önálló nemzeti életünket:. Trianon után a magyarságnak számba kellett vennie megmaradt erőit, a felszín alatt megőrzött értékeit és újra kellett tájékozódnia mint független, külön küldetésű nemzetnek. Tájékozódnia kellett külpolitikai téren és a belső nemzeti élet sok-sok területén. Kis határok közé szorított, de nagy küldetésü és hagyományú nép erejével és hitével kellett szembenéznie új sorsából adódó sok-sok kérdéssel. A nehéz kezdet óta eltelt huszonkét év és a magyarság életereje, szerencsés külpolitikája évről-évre jobban tágítja a trianoni határokat a történelmi határok felé. Mert nagy népet csak rövid ideig lehet történelmileg és erkölcsileg ne ifi igazolt, szűk határok között tartani. A folyamat megindult és a belső erők növekedésével arányban a jövőben még folytatódni fog. Világosan következik tehát ebből, hogy a nemzet belső erőit állandóan fokozni kell. A Trianon után felnőtt nemzedékek ezt már megdöbbentő átéléssel és nyílt szemekkel látják. A mi nemzedékünk a nemzeti boldogulás és felemelkedés akadályait is jól ismeri már, és nagy erőfeszítéseket tesz, hogy a nemzet legnagyobb kérdéseit kibogozza, és előre lendítse a megoldás felé. Ezeket a legnagyobb kérdéseket magyar sorskérdéseknek nevezte el ez a nemzedék. Ezeknek a megoldásától függ nemzeti boldogulásunk. Ilyen fontos sorskérdéssé lett Trianon után a nemzetnevelés kérdése is. Már maga a szó mutatja, hogy itt a nevelésre roppant nagy feladat vár : nemzetet kell nevelni. Itt többről van szó, mint egyszerű, általános műveltséget adó oktatásról, ismeretközlésről. Az iskola nagy feladatot kapott: nemzetmentő, nemzetformáló, nemzetépítő feladatot. Széles népi rétegeket kell fölemelnie a nemzet élő és meleg történeti sorsközösségébe. Egységes gondolkozású és hitvallású nemzetet kell nevelnie, amely teljes erkölcsi és szellemi fegyverzettel jelenik meg az új Európát alakító történelmi erők között. Ezt a munkát nemcsak a gimnázium, hanem a nemzet egész nevelési szervezete végzi. Hogy a legfontosabb szerep ebből mégis
