Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 1. szám - Dr. Törös László: Tervezet a túlterhelés kiküszöböléséről
8 Dr. Tiirös László : Tervezet a túlterhelés kiküszöböléséről. 5. Nagy bajok vannak a föld- és néprajz körül. Igen fontos tárgynak tartom, hiszen világnézetünk ontológiai megalapozásában nagy szerepe jut, tantervűnk sok mindent is követel a szegény diáktól, s mégis csak elő fog fordulni az érettségin, hogy a diák Japánt Anglia mellett fogja keresni, egy- egy város megtalálása különösebb feladatot fog jelenteni a számára. A II. osztályban össze van sűrítve Európa, Ázsia, Afrika, Amerika, Ausztrália, sőt még Óceánia is. Hogy tanulja meg az a szerencsétlen 12 éves gyermek azt a temérdek idegen nevet? A VII.-ben nem régen még az ókori világ képe volt. Most szerencsésebben elméleti és gyakorlati térképismeret, meg nemzeti vonatkozású földrajzi kérdések szerepelnek. Hitünk szerint jobb volna, ha ebben az osztályban még egyszer elővennénk az egész leíró földrajzot. Így aztán nem történnének az érettségin azok a szörnyű események. Hiába, a II. osztálytól elfelejtik a gyermekek a földrajzi ismereteket 1 Jobban szét kell osztani a földrajzot az egyes osztályok közt, nincs szükség arra, hogy az első három osztályt 3—4—2 óraszámokkal lepjük meg, aztán ne szerepeljen három éven át semmi sem. 6. A latin nyelv ütközőpont iskolaszervezetünkben. Magam is latin tanár vagyok, mégis el kell ismernem, hogy a latin sokat veszített jelentőségéből. Tudományos nyelvnek sem igen használják, hiszen még latinul írt tudományos művek végéhez is modern nyelvű tartalmi kivonatokat függesztenek, a gyakorlati vonatkozása igen csekély. Még a katolikus egyház kebelében is inkább kötött imádságokra és énekekre szorítkozik, papok sem igen beszélik. A pápa és főpapok leveleznek inkább latinul. Szaknyelvvé vált. Ebből következik, nagyon meg kell gondolni, szabad-e a latinra fordítani azt a rengeteg órát. mikor a diákok 90%-a alig veszi hasznát? Azt mondják sokan, hogy a latinból a gyakorlati életben csak annyi kell, hogy a művelt nyelvben előforduló klasszikus kifejezéseket, közmondásokat szállóigéket, egyes íróknál, pl. Jókainál előforduló citátumokat, szójátékokat megértsék. (Az országos hírűvé vált körösi szőlőtelepítő gazda, B. Tóth Ferenc mondotta, hogy csak azért sajnálja, hogy nem járt gimnáziumba, mert így nem érti kedves Jókaiját.) Az egyetemre menők — igaz —- alapot kapnak egyetemi stúdiumaikhoz, de mily kevés az, amivel megélnek még a gyógyszerészek és orvosok is! Legtöbb hasznát talán a nyelvészek látják, mert nagyobb perspektívát kapnak tanulmányaikhoz. De hát ezek meg úgyis tüzetesen foglalkoznak majd a nyelvészeti kérdésekkel! Hitünk szerint elég volna a latin nyelv tanítására a négy felső osztály, mint a leánygimnáziumok mutatták. Bizony az egyetemen számtalanszor megszégyenítették a leánygimnáziumot végzett hallgatónők a férfiakat! Nekünk, kis népnek különösen nagyon kell vigyázni a nyelvi kérdésekre. Ne terheljük magunkat ott, ahol klasszikus nemzetek sem terhelik. Németországi tanulmányaim során voltam együtt olasz és görög hallgatókkal, akik igen csodálkoztak rajta, hogy mi olyan mélységben műveljük az antik nyelveket. Az új-görögöknél állítólag az o-görögöt sem tanítják általánosságban. No de most aligha lehet az a célunk, hogy a inai tanterv kereteit felforgassuk, mert talán ilyesmibe nem is megy bele a felsőség ; nézzük hát, mit lehetne csinálni, hogy most a kevesebb idő alatt jó munkát végezzünk. Minden osztálytól el kell venni legalább 1 órát. A nyelvtani anyagot erősen meg kell fésülni és jobban szét kell osztani. Manapság is lehetetlent kíván a tanterv, midőn az I. osztályban a teljes igeragozást is követeli cselekvő formában, indicativusban, coniunctivusban, imperativusban, még a participiumokat is hozzácsapva. A tanterv szerzői elfelejtették, hogy a gyermek elemiből újabban semmi magyar nyelvtani ismeretet nem hoz magával (legfeljebb érzéket!), untig elég volna csak a névszóragozást és az indicativusos alakokat megtanítani. Névmás, számnév és más apróságok maradjanak a II. osztályra, ahol még a passivum jöjjön. Rendhagyókkal ne törődjünk itt, elég, ha majd később alkalomadtán ráirányítjuk a figyelmet, nemhogy erőnek erejével szedessük össze. A III. osztályban jöhet az egyszerű mondat szintaxisa, csakhogy hagyjuk el végre mindazokat a szabályokat, amelyek a
