Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 5. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. 135 kötelező olvasmányaival; egyesek legendákat követelnek az érettségin, mások mai lírikusokat. És mindegyik jó előadást vár, holott a diák nyolc éven ál inkább „kollokválni“ tanult. Hogy a tankönyvek rövidebbek, mint régen? Igaz. De pl. Argentina egyik földrajzkönyve még rövidebb : 2—3 mm. vastagságú. A) szerint a mai diák a réginél általában többet tud. Ha ezt elfogadjuk : ez csak munkatöbbletnek lehet az eredménye. B) érdekes tervet nyújt a túlterhelés ellen. Ebből csak egyet emelek ki: a magyar óraszámot csökkentené. Ez szerintem bűn volna. Sem alsó, sem felső fokon nem sok az óra. Az írásbeli stílus fejlesztésén kívül a szóbeli készséget is elsősorban a magyar tanárnak kell fejlesztenie. A nyelvvédelem, a hibák irtogatása is az ő dolga. A történelmi háttér, a világirodalmi hatások, a nyelvtan ébrentartása, a helyesírás, régi és új könyvek iránt való kedvkeltés ; látott színművek, filmek, hallott rádiójátékok néhány szavas méltatása: mindez együtt sok időt emészt. S ha a magyar tanár még osztályfő is : újabb idő- veszteség. Szerintem nagyon is szükség van a 29 órára. A francia tanulók pl. több, mint kétszer ekkora óraszámmal tanulják a franciát. (Tudják is.) C) védi a legtöbb diák és tanár szerint legterhesebbnek érzett latint. A műfordítás nem pótolja az eredetit. Igaz. De pl. Dante-t, vagy Tolsztoj paraszt-történeteit fordításban sincs időnk olvastatni. C) szép célkitűzései túlzottak. Honnan vegye' az ifjúság azt az időt, melyre nekünk nem volt még szükségünk? Vagy ne érdeklődjék rádió, film, repülés és világpolitika iránt? A magyar ezermester-készséget pl. a középiskolában nem ellenezni, hanem hangsúlyozni kellene. A napi 24 órából áll, s az élet 50—60 évből. Elég hosszú a receptív előkészület máris áz úgynevezett Életrel D) szépen írja : „A világegyetem. . . a matematika törvényének engedelmeskedik.“ Viszont : hogy a magyar elidegenedett a kereskedelmi gondolkodástól, pl. Borotvás—Nagy Sándor kitűnő tanulmányai szerint nem faji hiányok következménye. Szerintem is egész másnak a következménye ez. Mint volt inlézeti felügyelő, D) ezt írja : „Legtöbb dolgot a nyelvek adnak s főkép a latin.“ Ez a tapasztalat szava. E) is a nyelvekről ír. Mindenben kísérleti korszakot élünk. Nem kell félnünk az ismeretlentől — írja. F) saját gyermekén észleli a túlterhelést. A tanár túlterheléséről végre szintén olvasunk valamit. Szerinte a nagy anyagra való tekintettel lelkiismeretességből osztályoz enyhébben" a legtöbb mai tanár. II. A tanári fáradtságról, azt hiszem, a szokott szerénység okából esett kevés szó. Pedig a fáradt tanár nagyon fokozza a diák terhét. Erőt, optimizmust csak pihent, gondok nélkül élő, a jövőben hívő tanár adhat; amint távlatot csak olvasni ráérő, utazni tudó tanár nyithat. A hivatalnok, aki a tanár sok vakációját emlegeti — és mások is —- értsék meg, hogy a nevelő-oktató munka általában fárasztóbb, mint a hivatalnoki. 1. Mi nem felnőttekkel dolgozunk. 2. Nem is egyedekkel, hanem tömeggel. 3. Mi megosztott figyelemmel, 4. az óramutató sürgetése mellett végezzük heterogén munkánkat, és 5. sohasem hivatali csendben. 6. A gége, a tüdő munkájáról, a rossz levegőről és az idegekről nem is szólok bővebben. III. De térjünk főtárgyunkra. A kiváló tanári vélemények után szólaljon meg az ismeretlen fővárosi diák. VIII. o.-ba jár. Jeles tanuló ; eszes is, szorgalmas is, szinte „békebeli“ módon. Kiváló testedző. Anyagi helyzete, mondjuk, szerény. Kel % hétkor. % óráig ismétel. 15, 20 perc alatt ér az iskolába. 8-tól 1 óra 40-ig tanítás. Kettőre ér haza. Kettőtől háromig ebéd és zongorázás. 3—6-ig : különböző körök. Ha nem : sport. Heti egyszer latin óra is.
