Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 5. szám - Szemes Gábor: Szülőföldismereti gyüjtemény, táj- és népkutatómunka a nevelés szolgálatában
132 Szemes Gábor : Szülőföldismeret gyűjtemény a nevelés szolgálatában. Örömmel kell üdvözölnünk kormányzatunknak azt a rendelkezését, amellyel életre hívta az Országos Tái- és Népkutató Intézetet. Ez intézmény nemcsak tudományos szempontból kívánja értékeinket feltárni, de munkarendjével módot talál arra is, hogy a középiskolai ifjúságot földje és népe helyzetének és kérdéseinek helyes megítélésére nevelje. A táj- és népkutató munka hivatalos rendelkezésekkel a közép- és középfokú iskolákba bevezettetést nyert. A bevezetés tárgyában kiadott Útmutató hangsúlyozza, hogy a kellő irányítás és szervezetség hiján a megindult vállalkozások sok helyütt mellékvágányra futottak. „A táj- és népkutató munka a közép- és középfokú iskolákban... kimondottan a nevelés és pedig a nemzeti és állampolgári nevelés szolgálatában áll. A célja néma nép közötti felelőtlen izgatás, vagy többé- kevésbbé alapos, újságcikk-ízű könyvek meg röpiratok gyártása, hanem az, hogy a diákságot már zsenge korában megismertesse az élet ezernyi küzdelmével, a magyar földdel és a magyar néppel közvetlen szemlélet és érintkezés útján. A. munka a tanulók közvetlen környezetének tanulmányozásából indul ki, és fokozatosan vezet az egyetemes, nemzeti kérdések felé. Megismerteti a tanulókkal a magyar nép értékeit és erényeit, nemkülönben fogyatékosságait és szükségeit is, és ezzel megszeretteti és megbecsülteti velük a népet, ami arra vezet, hogy férfivá serdülve, a népi erényeket és értékeket a nemzet életében is kamatoztatni fogják. Éppen így ismerteti a magyar tájat és földet, amelyben a magyar nép élete gyökerezik, aminek okos kihasználása biztosítja a nemzet boldogulását.“ A célkitűzésnek ez a módja valóban gyakorlati értékeket hord magában, mely végső eredményében szerves egységben láttatja meg tanítványaink sokaságával a magyar élet egészét. Az iskolai nevelés korszerűsítése megkívánja, hogy intézményesen és sürgősen, teremtsük meg ennek a munkálatnak a kereteit, lehetőségeit. Útmutatónk az ifjúsági önképzőkörök és a cserkészcsapat életében szeretne ennek a gondolatnak előkelő helyet adni. Én nem látom célravezetőnek ezt a munkát, ha akár az önképzőkör, akár az iskolai cserkészcsapat működésének szűkebb érdeklődési körébe vonjuk be. A táj- és népkutató munkát vezető irányító tanárként —- Útmutató — elsősorban a magyar, történelem és a földrajz szakos tanárokat jelöli meg. Ha ők foglalkoznak is elsősorban a táj- és népkutatás problémáival az iskola szempontjából ez a munka csak akkor lehet eredményes, ha ezt a testület minden tagja magáévá teszi! A táj- és népkutatásnak a középiskolák új életében csak akkor lesz igazán — új nevelő értéke -—, ha ezt a munkát egységes szellem uralja. Ez még nincs meg, tehát meg kell teremteni! Hogyan? A táj- és népkutató intézet vezetőképző tanfolyamára kiküldött tanárok legyenek az előadói módszeres értekezleten ennek a problémakörnek. Az iskola adott viszonyait ismerve — szaktárgyak szerint állapítsanak meg egy realizálható munkatervet. Előadó szaktárgyanként jelölje ki, hogy a testület tagjai minő munkával ismerhetnék meg a tájegységnek táj- és népi értékeit. Tűzzenek ki, javasoljanak a
