Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 5. szám - Dr. Juhász Béla: Tanítók erőteljesebb részvétele a missziói munkában
124 Dr. Juhász Béla : Tanítók részvétele a missziói munkában. magatartásban az a tény is, hogy a tanítónak a lelkében a kényszerű világi gondolkodása miatt mind kevésbbé izmosodhatik meg a missziói tudat: állami tanításterv és utasítások szerint dolgozik, áll. fizetéskiegészítést kap, az állami felügyeletnek nagyobb az ereje és elvilágia- sító a hatása, és mert a gyenge ember lelkében fizikai törvényszerűség szerint érvényesül egy-egy szellemi hatás is : ide kell vennünk azt a körülményt is, hogy a tanító egyetlen szakfolyóiratot, a Néptanítók Lapját olvassa, amely szándéktalanul is elfordítja a tanító szemét az élő egyházban neki is jelentkező feladatokról, s figyelmét csak világi szakkérdésekre tereli. Ez az oka annak, hogy több, mint egy éve református tanítók számára szerkesztett, komoly nevelésügyi folyóirat megindítását javasoltuk, amely a tanítói munkának ezzel a fel- adatcsoportjával is rendszeresen foglalkoznék. Ez a missziói tudatelhalványodás, vagy inkább meg nem erősödés a magyarázata annak, hogy a tanítók népiskolai egyházias szellemű neveléséhez is sok szó fér (a kérdés nevelésügyi szempontból ma sincs tanítható alakban kidolgozva!), és annak is, hogy ha a bármennyire lelkes tanító iskolai, vagy egyháztársadalmi ünnepélyt rendez, abban van ugyan buzgóság, bátor kezdeményezés, jószándék, még a tisztes erkölcsi és anyagi siker sem marad el, de a tagokat Istennek szerző szellem benne alig van. A legtöbb református tanítót nem tölti el az az igazság, hogy a misszió az egyház élettevékenysége (Makkai Sándor). Akárhány a világi egyesületekben vállalt megbízatása szellemét észrevétlenül beleoltja a gyülekezeté missziói munkába, s azt így világivá alacsonyítja; az egyház vezetőségének ezzel az eséllyel is minduntalan számolnia kell. A tanító munkábalendítésének egyéb kellékei is hiányzanak. Aggódó érzéssel kérdjük : tart-e pl. minden lelkipásztor rendszeresen a gyermekmissziót végző tanítónak előkészítő előadásokat, úgy, amint azt a konventi missziói szabályrendelet 76. §-a megszabja. A nemzet életében körülötte végbemenő változások, jelenségek, amit bele kell szőnie munkájába a nemzeti nevelés elve szerint, elvonják a szűkebb közösség, az egyház dolgairól a figyelmét. Nem a tanító védelmében, hanem az egyház érdekében hangoztatjuk, hogy a misz- sziói munka minden ága gyülekezeti ház után kiált; lia ez hiányzik, a nevelésben fáradó tanító, akinek az iskolája a nyolcosztályos elemi iskola megvalósulása után egész nap foglalt lehet, elriad a munkától. Hiábavaló unszolás a tanítót olyan helyen foglalkoztatni, ahová önmaga lelke és képessége, készültsége nem indítja. Ez mindenkit óvatosságra int, arra figyelmeztet, hogy ne akarjunk általános szabályt alkotni a tanító missziói szolgálatra kötelezésében, sőt azt követeli tőlünk, hogy vizsgáljuk meg minden esetben : ki és milyen az a tanító, akinek a közreműködését kívánjuk. E közreműködést legnagyobb értékvalósítással a maga igazi helyén kívánhatjuk a tanítótól: a gyermek és az ifjúság gondozásának körében ; ez a munka az iskolán kívül a családi nevelés kiegészítését, sőt pótlását jelenti, de jelenti egyben az ő vetésének érlelését, védelmét, és elősegíti a növekedő
