Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 1. szám - Dr. Törös László: Tervezet a túlterhelés kiküszöböléséről
6 Dr. Törös László : Tervezel a túlterhelés kiküszöböléséről. nos kirándulásokat is tesznek ; akár intézményesen is be lehetne állítani legalább havonta egy-egy ilyen tanulmányi kirándulást a környékre. Közelünkben van pl. a Kutyakaparó : kérdem, a tanárok közül is látta-e mindenki? Diákjainkkal sem mehettünk minden évben erre a tájékra. Most el lehetne érni, hogy minden diák ismerje a szülőföldjét. Egy-egy ilyen kirándulás katonai menetgyakorlatokkal lehet kapcsolatos ! Az sem mellékes éppen tanári szempontból, hogy a leventenappal osztályonként 5 óra üressé válik, tehát nyolc osztályt számítva, éppen 40 órával csökken a gimnázium óraszáma. Ez azt jelenti, hogy két tanár feleslegessé válik. Ezért is jó, hogy tanárok látják el a leventeképzést : katonaviselt kollégák méltó teret kapnak fegyelmezettségük kiélésére, s ilyenformán nem maradna kenyér nélkül egyetlen tanár sem. Természetes, hogy a leventeóra beleszámítana a kötelező óraszámba, s csak az ezen felül eső’ óráért járna óradíj. Az állam által térítendő óradíjakat az iskola pénztárába kellene átutalni, az gondoskodnék a megfelelő szétosztásáról, vagy a fizetés alapjának pótlásáról. Nálunk, egyházi iskoláknál* nem mellékes szempont ez sem. III. A leventeoklatással már éppen elviselhetetlenné váló túlterhelés leküzdésére az egyetlen mód a tananyag és az óraszámok csökkentése minden olyan helyen, ahol erre lehetőség kínálkozik. De hol nyílik lehetőség? Éppen ez a nagy kérdés. Önmegtagadással próbáljunk erre feleletet adni. Feledjük most azt, hogy milyen szakos tanárok vagyunk, egyedül gyermekeink s ezeken át nemzetünk és az egyetemes művelődés érdeke lebegjen szemünk előtt. Mi legyen ehhez az irányelvünk? Az átlagosan művelt ember szellemi fegyverzete. Gondoljunk arra, mi marad meg mai iskolai tanításunkból, mi az, amire feltétlen szüksége van minden intelligens embernek, s könyörtelenül hagyjuk el mindazt a hókusz-pókuszt, tudós függeléket, amit ráaggattak idők folyamán az iskolákra. * Vegyük sorba a tantárgyakat a Tanterv sorrendjében! 1. Ä hit- és erkölcstan heti 2 óráját bizonyára sehol sem kifogásolják. Szükség van a vallás-erkölcsi oktatásra, hiszen nevelésünk egyik célja. Nálunk pedig egyenesen iskoláink egyházi jellegét adja meg. Szerencsés a vallástanmenet egész felépítése, hiszen Ziller példakép hozta fel, hogy milyen történelmi természetességgel halad a vallástan oktatása : a teremtéstől á bibliai történeteken át jut a modern kor filozofikus vallási kérdéseiig. Az aztán a vallástanárok dolga, hogy kihasználják ezeket a lehetőségeket : gondoskodjanak jő tankönyvekről, mért sehol sem olyan romboló, ha a lelket ölik meg, mint éppen a vallástanban. Áhítatkeltő legyén minden óra! Valóságos kis istentisztelet, de mégis közvetlen : beleszólása legyen a dolgokba a diáknak, fel merje tárni egész szívét-lelkét! 2. A magyar nyelv és irodalom, a legnemzetibb tárgy tanterve ellen súlyos panaszunk van. Az alsó két osztályban még csak istenes a nyelvtani anyag, de aztán egyre jobban rányomakodik az esztétikumra. A gyermekek útálják, s a tanárok is kínos kötelességérzettel mennek végig azokon a szörnyű apró-
