Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 4. szám - Hazai és külföldi irodalom
11.4 Hazai és külföldi irodalom. előttünk. Idegenek azok a problémája, amelyek a szereplőket foglalkoztatják és az a légkör, amelyben élnek, de a pataki diákok, akiknek tetteiben a múlt megelevenedik előttünk, mégis jó ismerőseink. Életük más volt, mint a miénk, de arról a módról, ahogy az élet érintéseire reagáltak, azonnal felismerhetjük bennük testvéreinket. „Világnézeti harc“ folyt akkor is, de a harchoz elsősorban nem a földi javak, hanem a mennyei üdvösség utáni vágy adott a küzdőknek erőt. Nem mondhatjuk, hogy az a világ jobb volt, mint a miénk, mert a tudatlanság és a fanatizmus az isteni kijelentést oly nagy adag emberi gyarlósággal keverte össze, hogy szinte eszünkbe jutnak Rousseau szavai: „Minden jó, midőn a Teremtő kezeiből kijön, s minden elfajul az ember kezei között.“ De bármilyen volt is ez a világ, annyi bizonyos, hogy egészen más volt, mint a miénk. Azok a kötelékek, amelyek az embert a földi valóságokon túli világgal összefűzték, sokkal erősebbek voltak, mint ma, s a látható és tapintható világ mögött ott élt az ember lelkében egy láthatatlan, de nem kevésbbé való világ képe. Fehér Gábor, a pompásan megrajzolt jelenetek egész sorában mutatja be, hogy az életnek ez a metafizikai háttere mimódon színezi a hétköznapi élet legegyszerűbb cselekedeteit is. A biblia nemcsak az emberek cselekedeteiben, beszédmódjában, hanem még tréfáiban is érezteti hatását. Ugyanekkor azonban a vallásos hit mellett az emberi gyarlóság a babona, kuruzslás és varázslás eszközeit sem veti meg, hogy hidat verjen a fizikai világ és a mögötte rejlő misztikum közé. Ebből a különös s a mienktől sok tekintetben különböző világból emelkedik ki az elbeszélés igazi hőse — ha ezt a szót használnunk lehet — a pataki kollégium, amely a kálvini hagyományok puritán szellemében alakítja, oltalmazza s áldozatra serkenti mindazokat, akik falai között nőttek fel. Az egyetlen kiemelkedő személyiség, Csécsy rektor uram nagysága is főképpen abban a hűségben van, amellyel az alma materhez s annak tiszta hagyományaihoz ragaszkodik. A „vén ember“ — ahogy Csécsyt tanítványai nevezik — a kálvinista erények igazi hordozója, puritán és egyszerű a végtelenségig. Számára és élet kritsztusi értelemben vett szolgálat. Egyénisége szilárd és határozott, mert az élet nagy labirintusában a biblia az útmutatója. Azonban bizonytalanná sőt — kissé talán túlságosan is — gyámoltalanná válik, ha mások ünnepelni akarják, mert érzi, hogy „egyedül Istené a dicsőség“-, akinek ő csak alázatos szolgája. Külön érdeme a szerzőnek, hogy a mai cím- és rangkóros világban Csécsy professzor személyében olyan keresztyén jellemet rajzol számunkra, amelynek még tagadhatatlan túlzásai is igazi erények felé mutatnak. A profesz- szor körül elhelyezkedő diáksereg nemcsak az ifjúság tipikus jellemvonásait, mint pl. lelkesedés, tettvágy, bátorság stb. viseli magán, hanem egyúttal azokat a vonásokat is, amelyeket a protestáns iskolák fejlesztettek ki növendékeikben. Ezek az utóbbi vonások különösen abban a viszonyban tűnnek elénk, amely a professzor és tanítványai között kialakul. A tanítványok készségesen engedelmeskednek tanáruknak, azonban ebben az engedelmességben nincs semmi a merev katonai disciplinából, sem a lakájszerű szolgai meghunyászko- dásból, amely mögött a lélekben a legtiszteletlenebb gondolatok és szándékok rejtőzködhetnek. Engedelmességük a fiatal ember őszinte és önkéntes meghajlása a tudásban, tapasztalatokban és erényekben gazdagabb idős ember előtt. De éppen ezért engedelmességük is csak addig tart, ameddig a parancsoló erényei, s ha észreveszik, hogy a „vén emberen“ a maga különös módján erőt vesz a hiúság, bizony az idősebb diákok szemébe mondják ezt neki. És ez így van rendjén a pataki iskolában, mert a tanár és tanítvány nem mint alantas és fölöttes áll egymással szemben, hanem mint ember az emberrel, már pedig az embernek az a kötelessége, hogy „az Istennek inkább engedjen, hogysem az embereknek“ (Ap. Csel. 5, 29). Engedelmességük tehát csak addig tart, ameddig a vezetőnek Istentől adott erényei a parancsolásra jogot adnak, ha azonban az ördög szólal meg benne, még ha oly halkan is, mindjárt szembe fordulnak vele. A pataki diákok c lelki magatartása mélyen protestáns vonást elevenít fel. Szembe fordulni az emberekkel, hogy hűek maradhassunk Isten-
