Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 4. szám - Belföldi és külföldi lapszemle
Belföldi és külföldi lapszemle. 105 gyorsírás is a maga fonetikai és egyél) egyszerűsítései révén. Itt csak két olyan körülményre kívánok rámutatni, ami a tanár munkáját nagyon megnehezíti a középiskolában a helyesírás tanítása terén. Az egyik körülmény az, hogy növendékeink — különösen a kereskedelmi középiskolába — a helyesírási készség kellő megalapozása nélkül jönnek. Sőt nyelvtani fogalmakkal sincsenek tisztában. A múlt hónapban — tehát már kéthónapos középiskolai tanulmány után! — kísérletet csináltam I. o. növendékeinkkel. Kb. fele nem volt tisztában az igekötővel. (Hogyan követelhessük meg ezektől az igekötő egybeírását?) Kb. y4-e nem adott helyes példát a melléknévre, névelőre (hogyan követeljük ezektől a melléknévragozást, a névelők eseteit németül?), kb. ugyanennyi összetévesztette a határozószót a melléknévvel, kb.’/ó-e rossz példát adott a kötőszóra, sőt a főnévre és igére sem kaptam 100%-os helyes eredményt. (A leányosztály átlagos eredménye jobb volt a fiúosztályénál.) Ismeretes, hogy több iskola buzgó vezetője, illetve magyar tanára külön mintaszöveget állít össze a nehezebb helyesírási lehetőségekből. Ezt a mintaszöveget mindjárt az első osztályban a tanév elején lediktálja, s a nyert eredmény alapján indul el a helyesírási hiányok pótlásának útján. Csak mint érdekességet kívánom megemlíteni, hogy a kb. egy oldalra terjedő mintaszövegben a legjobb tanulók is 15—20 hibát követnek el, de 50-—60 hiba sem ritkaság. Majdnem lehetetlen feladat előtt áll a tanár, amikor ilyen ,.alapokra“ akar építeni. Bátran kimondhatjuk : Aki az elemi iskolában nem tanulta meg a helyesírást, az később már talán sohasem tanulhatja meg. A középiskolában ugyanis nincs elegendő idő a helyesírás megtanítására, mert ott már „fogalmazást“ és az írásbeli előadókészség további gyakorlását és fejlesztését kívánja a Tanításterv. Csupán az I. osztályban ad lehetőséget a „helyesírás gyakorlására“. Megtanítására tehát már nincs idő. A másik körülmény a Magyar Tudományos Akadémia helyesírási szabályainak következetlen és gyakori megváltoztatása. A legutóbbi, 8. kiadású helyesírási szabályaiban nem kevesebb mint 34 pontban, továbbá a szó- és tárgymutatóban tett változtatásra hívja fel a figyelmet, de alig észrevehetően : a címlap hátlapján, és minden indokolás nélkül. Már most igen gyakran előfordul az az eset, hogy a tanár régibb kiadású, saját tulajdonát képező szabályai szerint jár el. valamelyik szemfüles diákja pedig újabb kiadású szabályaiból éppen ellenkező írásmódot mutat a tanárnak. Nem kell külön hangsúlyozni, hogy ez azután a tanár tekintélyének nem a legnagyobb mértékben használ. (De hogy a helyesírási szótárénak sem, annyi bizonyos!) Az még csak kisebb baj, hogyha a tanulmányi felügyelő követelményét a meglátogatott tanár cáfolja meg az újabb szabályzat alapján, mert hiszen ez a tanári rend keretében marad. Mindenesetre elkeserítő lehet azonban az, ha a tanulmányi felügyelő ez esetben a Páriz-Pápai szótártól kezdve a Nyelvtörténeti Szótáron át vagy tíz helyen kénytelen megállapítani pl. azt, hogy a „geny“ szót évszázadok óta egy n-nel írták, s a legújabb szótárban mégis két n-nel van (genny). Hasonló esetet minden tanár tudna mondani. Mindenesetre kívánatos volna, ha az Akadémia legalább 10 évig változatlanul hagyná a szabályokat. Rozsnyó. Dr. Kárpáti Ede. BELFÖLDI ÉS KÜLFÖLDI LAPSZEMLE Országos Középiskolai Tanáregyesület» Közlöny LXXIV. évf. 4. sz. (dec.) Bernolák Kálmán : Pintér Jenő. Fenczik Jenő (Beregszász) : Nemzeti történetünk tanítása és^nemzetiségeink. Hivatott férfi szól itt hozzánk erről az igen fontos kérdésről : Fenczik u. i. a húszéves cseh uralom alatt szerzett tapasztalatokkal gazdagon fogja meg a kérdést. E hosszú idő alatt nemcsak magyar, hanem magyar-orosz (ruszin) növendékeket is tanított, kevert tanári 3
