Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 4. szám - Belföldi és külföldi lapszemle
106 Belföldi és külföldi lapszemle. karban működött. A történelmet — mint írja — cseh tankönyvből kellett tanítania, a diákság azonban többet kívánt, mint amit a cseh-szlovák „eszmét“ hirdető könyv adott. Csempészúton Újházy Magyarország oknyomozó történetét hozatta meg s vette tanítása alapjául mindaddig, míg el nem kobozták, s munkáját irredenta-mozgalomnak nem bélyegezték. A külföldi ukrán tanárokkal is nehéz elvi harcai voltak. Honismeret című érettségi anyagot is nyújtó tankönyvbe vették bele az egyes nemzetiségek történetét, de belőle a csehszlovák állam és: nép közös története sohasem bontakozhatott ki. Diktálta, sokszorosította jegyzeteit, így adta tanulói kezébe Erdély, a Rákócziak, a negyvennyolcas időkről a tudnivalókat. Eredménye az volt, hogy a felszabadulás utáni első érettségi vizsgálaton éppen Bessenyei Lajos állapította meg a kifogástalan tanulmányi eredményt. Mindez igazolja, hogy a diákság mit kívánt; de épígy kívánja más nemzetiségű diák is a saját nemzetisége történetét az anyaországéval együttesen, és megnyugvást a jelen számára csakis a történeti múlt keretei tudnak adni. Való képét kell adni az iskolának, akkor épül erős alapra államunk és országunk jövője, mertnemzetiségi állam vagyunk. A szerző kijelenti, hogy nem ismer Magyarországon más kultúrát, csak a magyar történetből formáltmagvart,ezt azonban nemcsak magyar, de szlovák, magyarorosz, oláh, német stb. nyelven és színeződéssel fejlesztették. Mindegyik keresi a saját múltját, s ha mi nem tudjuk ebben segíteni, idegenektől fogad el segítséget, amitől országunknak lesz kára. Hivatkotik a Kollár-féle ..minden oroszok“ birodalmára, Nagy-Románia eszméjére, délszláv gondolatra. Bele kell tehát vinni véleménye szerint a nemzetnevelés és nemzetiségi kérdés szempontjából a köztudatba az együttélés és közös történelmi múlt, fejlődés és kultúra kérdését. S ezt a történelem teheti csupán. De tankönyveink bizony kevéssé törődtek eddig vele. Van elég forrásmű, fel kell ezeket használni, nemcsak a középiskola tanításában, népszerű kiadású történelem- könyveket is kellene kibocsátani, hadd lássák, hogy a Szent István korabeli nemzetiségeknek nincs külön történetük, csak a magyar nép történetének keretein belül. Példákkal fejtegeti a nemzetiségek élvezte jogokat, kedvezményeket s a magyar védelmet, melyet sokszor kértek. Véleményét megfontolásra ajánlja. Bihari Ferenc : A magyar középiskolák élete az 1939—40. iskolai évben. A Forgácsokban kk. Tanárok kitüntető előléptetése címen mondja, hogv némelyek az igazgatói kinevezést nem tekintik a katedrái tanár kitüntetésének. Van benne igazság, s ezek részére lenne a gyakorló középiskolai tanárság, hol a tanári gyakorlat eredményeit adhatja tovább a kiváló tanár az új tanári nemzedéknek. Ezt a kitüntetési módot kellene kiterjeszteni, továbbá a tanulmányi felügyelőket a gyakorló gimnáziumi tanárokkal egyenlő előléptetésben részesíteni: ez lenne a megfelelő kiemelés. — Közli a lap az egyesület emlékiratát, melyben a vallás- és közoktatásügyi Miniszterhez fordul a gimnáziumi tanárság helyzetének javítása érdekében. Hivatkozik az Emlékirat Domanovszky Sándornak, az Evangélikus Tanáregyesület tb. elnökének, mint rector magnificusnak mondott évzáró beszédére, mely komoly adatokkal támogatja a tanárság méltányos kívánságait. 5. (jan.) Kardeván Károly : Az ellenőrző tanár munkája című cikke méltán váltott ki a tanárság körében helyeslést és keltett érdeklődést. Megállapítja, hogy az arra hivatott Pintér Jenő vetette fel a gondolatot, hogy rá kellene mutatni az ellenőrző tanár hibáira is úgy, mint ő maga a tanító tanár hibáit sorakoztatta fel. A régi nagy tanárok, mondja a cikkíró, felelősségük tudatában végezték munkájukat, s nem volt ellenőrző munkára úgyszólván semmi szükség. A régebbi felügyelők a pedagógiai liberalizmus kofában eltalálták a megfelelő hangot ; most úgyszólván irányított gazdálkodás folyik, mely ellen keserű hangok hallatszanak. A jól felfogott látogatás ellen nem lehet senkinek kifogása, csak azt ne gondolja a látogató, hogy az Utasítások általános irányításait mindenkinek úgy kell megvalósítania, mint ahogy azt ő képzelte el. így géppé válnék a tanár. A mai didaktikai eljárásokban is van hiba (rávezető módszer, könyvnélkül tanulás, osztályfoglalkoztatás túlzása, idegfeszítő munka). Az ellenőrző ne várja egy órán a didaktika valamennyi
