Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 4. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. Kl I az iskola elefántcsont-torony volna, hova az élet levegője nem hatolhat be. Dej szerény véleményem szerint, igen óvatosnak kell lennünk minden olyan, a külvilágból az iskolába áramló hatással szemben, mely gyakran csupán látszólag tágítja növendékeink látókörét, vagy gyarapítja ismereteit, viszont annál jobban veszélyezteti az iskolai nevelés szellemét, mely az igaz, a jó és szép szeretetét igyekszik a fejlődő gyermeki lélekbe beleoltani. Mit ér az orosz népdalok hallása nyújtotta élmény, ha a növendéknek az ,,Akácos út, ha végigmegyek rajtad én. . .“ kezdetű édeskés román műdal zsong napokig a fülében, amit szörnyű magyar szöveggel az iskolában hallott. Az énektanár nem győz elég magyar népi dalt énekeltetni növendékeivel, hogy velük érezze- nek lelki egységet, azokat szeressék, ne pedig a Heródekné—Sass Náci-féle zenei hamisítványokat, s akkor az állítólagos emigrált orosz nagyhercegné magyarnak kinevezett levantheS nyávogással koronázza meg műsorát, a magyar zenekultúra arculcsapásaként! De mit keres az orosz népdal a magyar iskolákban, mikor még a magyar népi ének sem hódította meg teljesen a magyar ifjúságot? bis nem a rajz- és művészettörténet tanárának szépérzék- és ízlésfejlesztő munkáját nehezítik meg azok a rajzok, amiket csupán könyöradományként vásárol az osztály? Hisz’ a szaktanárnak minden órán hangsúlyoznia kell tanítványai előtt, hogy olyan képeket ki ne akasszanak jövendő lakásuk falára. Az éremnek azonban másik oldala is van. Rászoktatják ezek az iskolai produkciók a tanulókat a meggondolatlan költekezésre is. Nem kötelező ugyan az ilyen előadásokon való részvétel, de a legtöbb tanulót furdalja a kíváncsiság, és kierőszakolja a 20 -30 filléres beléptidíjat nehéz gondokkal küzdő szüleitől, még olyan is, akit aznap figyelmeztetett osztályfője iskolai tandíjtartozásának rendezésére. S hány tanuló nem vallja be otthon, egy-egy lézengő . művész“ iskolai szereplésekor, hogy annak meghallgatása nem kötelező! A szülő természetesen az iskolát, a tanárokat hibáztatja. A ..kultúrvigécek“ a félműveltség és az alsóbbrendű ízlés magvetői, így iskolai szereplésük különösen vidéki viszonylatban káros, ahol magasabb színvonalú művészi és szellemi igények kielégítésére ritkábban van alkalom, mint nagyobb kultúrközpontokban. Tudjuk, hogy a nevelésnek határai vannak. Határa sokszor csak az iskola kapujáig tart. Azontúl rengeteg benyomás éri a fejlődő és fogékony ifjú lelket, és a különféle benyomások közül nem mindig az iskolai nevelés javára billen a mérleg. Legfőbb ideje tehát, hogy leszámoljunk a kultúra álarcában iskoláinkba besettenkedő idegenek tevékenységével. Mi nevelők minden szavunkra ügyelünk, valótlanságot nem állíthatunk, ha tévedtünk, kijelentéseinket helyesbítjük, az igazat, a jót és a szépet életünkkel igyekszünk megvalósítani a nevelés érdekében, mert nem engedhetjük tovább, hogy fáradságos munkánk eredményét illetéktelen kezek rombolják U'pten- nyomon, az iskola falain belől. A református nevelők közös állásfoglalására volna szükség ebben a kérdésben, mely állásfoglalás, iskoláink egészséges magyar szellemű nevelésének megóvására, végérvényesen kitiltja onnan a „kultúrvigéeeket“. 1 lódmozővásárhely. Dr. Pelle Erzsébet. \ magyar helyesírás tanításának nehézségei. A helyesírás tanításának nehézségeivel minden tanár tisztában van. Itt nem óhajtok kitérni azokra a nehézségekre, amelyek a felszabadult területeken mutatkoznak abból kifolyólag, hogy az ottani középiskolás növendék helyesírási készségét nem alapozták meg. Ez teljesen különálló kérdés. Merem állítani, hogy ilyen nehézséggel még minden magyar pedagógus örömmel szembenézne : sőt kívánja, hogy ilyen nehézségre minél előbb alkalom adódjék akár mind a négy világtáj felé! A helyesírási készséget kétségtelenül ront ja a
