Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 4. szám - Megjegyzések
■ Megjegyzések. Tristia: I 3 (1—26) * I 11 (1—30) * III 3 (1—28) * V 10 (1—28) * V 14 (1—28). Epistolae ex Ponlo : I 9 (1—24) * III 9 (1—34 ; 6 sor kihagyásá- hagyásával). A mór es : III 1. Ileroifles : epist. I. Kiskunhalas. Szalay Károly. MEGJEGYZÉSEK Az iskolai nevelés védelmében . . . Diák-koromban, a háború alatt még csak az ú. n. ,,hasbeszélő“ kért engedélyt időnkint a gimnáziumi ifjúság szórakoztatására. Idétlen rikácsolásán csak a kisebb diákok mulattak, az idősebbek hangos megjegyzésekkel és közbeszólásokkal kísérték. Mutatványa végeredményben általános helytelenkedésbe fulladt. Később, a háború után, a helybeli ,.hasbeszélő“ erős versenytársakra akadt. Jött az állástalan színész, aki hamisan énekelt, a tehetségtelen előadó- művész, aki a Színművészeti Akadémiának soha még a tájékán sem járt. Megjelentek a bűvészmutatványosokon kívül a keresetnélküli festőművészek és az ál-hadirokkantak, akiknek értéktelen képeit közadakozásból vettük meg, ceruzára vagy kiflire kapott filléreinkből, s a „műremek“ osztályunk falát díszítette az ízlésfejlesztő rajztanítás legnagyobb dicsőségére... Évekkel ezelőtt mintha örvendetes szünet állott volna be ezeknek az ismeretlen foglalkozású, de legtöbbször munkakerülő és műveletlen embereknek szórakoztatás ürügye alatt, könnyű pénzszerzés céljából az iskolákban való jelentkezésében. Fájdalom, a kóros tünet iskolai nevelésünk felmérhetetlen kárára, most újból felütötte a fejét. A „lézengő ritterek“, akiknek első útja az iskolákba vezet, megint úgy eiszaporodtak, mint eső után a gomba. Szinte egymásnak adják a kilincset. Ma egy idegenlégióból szabadult úr akar előadást tartani afrikai élményeiről. Utána egy állástalan porcellánfestő kívánja az ifjúságnak rajzpapiroson a porcellánfestés módját bemutatni, majd egy emigrált orosz nagyherceg kopogtat, előkelő bizonyítványokkal, hogy felesége orosz népdalokat énekelhessen. S ez így megy tovább, nem számítva a könyvügynököket, akiktől az ifj. könyvtárat kezelő tanár alig bír megszabadulni. . . Nem gondolnám, hogy kizárólag csak a mi vidékünk iskoláit kísérő jelenség ez. Iskoláról iskolára húzódó, a tanári nevelő munkát hátráltató, a növendékre sokszor káros idegen hatással állunk itt szemben. A tanuló aránylag rövid időt tölt az iskolában. Átlag napi 5 óra az, amíg az iskolának az ő testi és szellemi fejlődését előmozdító, jótékony hatása alatt áll. Az utca, a barátok, a társaság, a különféle szórakozási alkalmak, sok helyen a családi élet is, túrokra kel az iskolai nevelés nemes szándékaival, és gyakran lerombolja azt. amit a nevelő fáradságos munkával épít. Az iskolai „házalók“ prózai vagy zenei produkcióikkal szintén ezt teszik. Nálunk, leányiskolában, az idegenlegionista nem jutott szóhoz, de fiúiskolákban, ahol engedélyezték előadását, ponyvaregénybe illő valótlanságokat mesélt. Fiúgyermekek körében amúgy is nagyobb a népszerűsége a 20 filléres ponyva- regényeknek, mint az ifj. könyvtár könyveinek, semmi szükség sincs tehát arra, hogy félművelt emberek a kalandvágyat ébresztgessék és erősítsék a magyar ifjúságban. Távol áll tőlem annak még a gondolata is, mintha az iskolát el kellene, vagy el lehetne légmentesen zárni a külvilágtól, vagy mintha
