Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 4. szám - Dr. Bakos József: Néhány gyakorlati eszköz és szempont a középiskolai nevelőoktatás munkájához
Dr. Bakos József : Gyakorlóii eszköz és szempont a nevelő-oktatáshoz. 05 Néhány gyakorlati eszköz és szempont a középiskolai nevelő-oktatás munkájához. A középiskolai nevelő-oktatás elméleti célkitűzéseiről már eddigelé is rengeteg írás jelent meg. Annál szegényebbek vagyunk a gyakorlati kivitelezés eszközeit és módozatait feltáró munkákban. Ez a néhány sor a középiskolai nevelő-oktatás gyakorlati munkájára vonatkozólag tár fel egypár, a gyakorlatban haszonnal használható eszközt és szempontot. Csak úgy tarlózásképpen szedtük össze ezeket az eszközöket és szempontokat, részben a saját gyakorlatunkból, részben az iskolai értesítők beszámolásaiból. A nevelő-oktatásnak széles távlatú mezeje van; a gyakorlatban ennek az oktatásnak munkáját jól és gyümölcsözően elvégezni nem könnyű munka. Éppen ezért nem végeztem hiábavaló munkát azzal, ha néhány gyakorlati eszközt és szempontot gyűjtöttem össze ennek a nagy munkának sikeresebbé tételére. Amiről szó lesz ebben a dolgozatban, egyáltalában nem új dolog ; az ország sok intézetében használják már ezeket az eszközöket és módozatokat, mégis érdemesnek tartottam egy összefoglaló ismertetést írni róluk. I. Kezdjük talán az iskolai magyar nyelvvédelemmel ! Ma már az iskolák is felkarolták a magyar nyelvvédelem és nyelvművelés ügyét. Már sok értesítő számol be erről a fontos munkáról. (Az 1939— 1940-es évkönyvek !) Sajnos, még igen kevés intézetben folyik tervszerűen ez a munka. Ezt a munkát pedig minden intézetben tervszerűen kell folytatnunk, a kezdet lehet egy-egy magyar óra nyelvvédő órája, a folytatás pedig ennek a nyelvvédelemnek intézményes megszervezése. Belevonjuk ebbe a munkába az intézet minden osztályát, önképzőkörét, minden tanulóját. A munkában az intézet egész tanári karának részt kell vennie, mert még a mennyiségtan és természetrajz órákon is folyhat éber és hasznos nyelvvédő munka. Csathó Kálmán írja nagyon találóan: „neveljük bele a gyermekbe az öntudatos, helyes magyar beszédet. Értéssük meg minden tanulóval, hogy illetlen dolog és a legnagyobbfokú műveletlenség, ha valaki nem tudja az anyanyelvét. Erre az iskola köteles megtanítani mindenkit. Szükséges, hogy nemcsak a magyar, hanem a földrajz és számtan tanárok is meg legyenek győződve ennek az igazságáról..., sőt a latin és német tanárok is irtsák a helytelenségeket, és mindig helyesen és magyarosan beszéljenek magyarul.“ (Budapesti Hírlap, 1935 június 25-i sz.) Az iskolák nyelvvédő munkájánál már elég szép beszámoló és irányító irodalmunk van, s így ezekből sok irányítást kaphatunk. Egy nagyon részletes és érdekes könyvre külön is felhívom a figyelmei. A könyv írója dr. vitéz Sághelyi Lajos, aki A nyelvhelyesség tanítása... című munkájában rengeteg anyagot hordott össze. Igaz ugyan, hogy a polgári iskolák I—IV. osztályában folyó nyelvművelő
