Protestáns Tanügyi Szemle, 1941

1941 / 4. szám - Dr. Hamvas Gyula: Gondolatok a pedagógia és a művészet összefüggéseiből

!)0 Dr. Hamvas Gyula : Gondolatok a pedagógia és a művészet össze függéseiből. elvének szem előtt tartásával keresi a pedagógiai eljárása számára a legtökéletesebb megoldást. Ez pedig magától értetődőleg csak az lehet, hogy elfordul a morális parancsok lélektelen recitálása és az apró leckékre tördelt anyagmásolás szomorú tényétől, és a művészet szerint való megoldásokat választja, a művészet elvei szerint való élménynyujtássál nevel és tanít. Hozzányúl az inspirációkhoz, az élménynyujtáshoz, ehhez a csupa ragyogástól fénylő lelki értékhez, s gyönyörködve a teremtő értékek segítségével kihozott munka­eredményeken, egész világát annak szenteli, hogy a gyermek lelki boltozatai alatt olyan építőmunkát végezhessen, amilyet a minden képzeletet meghaladó értékű munkaelemek : az élmények önmaguk­ban hordanak. A nevelés-oktatás igaz, lélek szerint végzendő művelete ilyen szellemet kíván a pedagógustól. Ahhoz azonban, hogy a tanár a művészet elvei szerint elég szellemi készültséggel valóban lelket és gyujtóhatásokat vihessen nevelő tevékenységébe, és munkája minden pontján cselekvőleg, alkotólag be tudja vonni a tanulókat ,és így a hangulati egybeforrás útján építhessen, ahhoz külön isteni adomány, művészi érzék, művészi véna kell. Ez pedig nem adatott meg mindnyájunknak. Hogy mégis világító mozzanatokkal a nevelő hatások erejét, hangulatát, színét emelhessük, és eljárásunk lendületének ívét magasabbra vehessük, minden lehető alkalommal fordítsuk tekintetünket a művészetre, a művészre, és innen igyekezzünk lelket vinnie mozdulatlan, súlyos fogalmakba, amelyeket a gyermekek elé tárunk. Csak a művész intuitív, beleérző erejének, meglátásainak a megfigyelése elég ragyogó fényforrás a tanár számára, mielőtt a gyermek leikével való össze­találkozásra indul. Minél többször lesz részese a pedagógus a művészi teljesítményeknek, minél többször fordul a művészethez, hogy a lélek­tani kulcsot és hatást kifejtő mozzanatokat átvigye a maga lélek­formáló tevékenysége területére, annál inkább mindenható urává válik annak, annál tökéletesebben tölti be, ami neki hivatásul ada­tott : felsőbbrendű fokozatra segíteni a gyermeket a lelki metamor­fózisa alatt. A művészet világító sugarainak kell kigyulniok a nevelés mezeje felett, hogy utat találhasson fényük a gyermeki lélek rétege- zésein keresztül, s ott ezek a sugarak a tanár által felvetett problé­mákba való beleérzés hatásfokát erősítsék, emeljék. Hogy a pedagógus járuljon a művészet lépcsője elé, az nem betű szerint előírott feladata, de hivatása problémáit aligha oldhatja meg a művészettel való minél gyakoribb találkozása nélkül. Csak az a kérdés, hogy a művészet melyik ága szolgálja leg­gazdagabban és legmélyebben az emberi lélekformálódást. A műve­szet persze éppen azért művészet, hogy ilyen kezdetleges és relatív mértékkel nem tűr osztályozást. Egy szobor részletei nagyobb lelki szenzációt kelthetnek egy képénél. Egy kép beszédesebb, hangula­tosabb lehet, mint a költő legtökéletesebben recitált darabja. Mégis a színpad művészete felveti egy osztályozás lehetőségét,

Next

/
Oldalképek
Tartalom