Protestáns Tanügyi Szemle, 1941

1941 / 4. szám - Dr. Hamvas Gyula: Gondolatok a pedagógia és a művészet összefüggéseiből

!)0 Dr. Hamvas Gyula : Gondolatok a pedagógia és a művészet össze függéseiből.

elvének szem előtt tartásával keresi a pedagógiai eljárása számára a legtökéletesebb megoldást. Ez pedig magától értetődőleg csak az lehet, hogy elfordul a morális parancsok lélektelen recitálása és az apró leckékre tördelt anyagmásolás szomorú tényétől, és a művészet szerint való megoldásokat választja, a művészet elvei szerint való élménynyujtássál nevel és tanít. Hozzányúl az inspirációkhoz, az élménynyujtáshoz, ehhez a csupa ragyogástól fénylő lelki értékhez, s gyönyörködve a teremtő értékek segítségével kihozott munkaeredményeken, egész világát annak szenteli, hogy a gyermek lelki boltozatai alatt olyan építőmunkát végezhessen, amilyet a minden képzeletet meghaladó értékű munkaelemek : az élmények önmagukban hordanak.

A nevelés-oktatás igaz, lélek szerint végzendő művelete ilyen szellemet kíván a pedagógustól.

Ahhoz azonban, hogy a tanár a művészet elvei szerint elég szellemi készültséggel valóban lelket és gyujtóhatásokat vihessen nevelő tevékenységébe, és munkája minden pontján cselekvőleg, alkotólag be tudja vonni a tanulókat ,és így a hangulati egybeforrás útján építhessen, ahhoz külön isteni adomány, művészi érzék, művészi véna kell. Ez pedig nem adatott meg mindnyájunknak. Hogy mégis világító mozzanatokkal a nevelő hatások erejét, hangulatát, színét emelhessük, és eljárásunk lendületének ívét magasabbra vehessük, minden lehető alkalommal fordítsuk tekintetünket a művészetre, a művészre, és innen igyekezzünk lelket vinnie mozdulatlan, súlyos fogalmakba, amelyeket a gyermekek elé tárunk. Csak a művész intuitív, beleérző erejének, meglátásainak a megfigyelése elég ragyogó fényforrás a tanár számára, mielőtt a gyermek leikével való összetalálkozásra indul. Minél többször lesz részese a pedagógus a művészi teljesítményeknek, minél többször fordul a művészethez, hogy a lélektani kulcsot és hatást kifejtő mozzanatokat átvigye a maga lélekformáló tevékenysége területére, annál inkább mindenható urává válik annak, annál tökéletesebben tölti be, ami neki hivatásul adatott : felsőbbrendű fokozatra segíteni a gyermeket a lelki metamorfózisa alatt. A művészet világító sugarainak kell kigyulniok a nevelés mezeje felett, hogy utat találhasson fényük a gyermeki lélek rétege- zésein keresztül, s ott ezek a sugarak a tanár által felvetett problémákba való beleérzés hatásfokát erősítsék, emeljék.

Hogy a pedagógus járuljon a művészet lépcsője elé, az nem betű szerint előírott feladata, de hivatása problémáit aligha oldhatja meg a művészettel való minél gyakoribb találkozása nélkül.

Csak az a kérdés, hogy a művészet melyik ága szolgálja leggazdagabban és legmélyebben az emberi lélekformálódást. A műveszet persze éppen azért művészet, hogy ilyen kezdetleges és relatív mértékkel nem tűr osztályozást. Egy szobor részletei nagyobb lelki szenzációt kelthetnek egy képénél. Egy kép beszédesebb, hangulatosabb lehet, mint a költő legtökéletesebben recitált darabja.

Mégis a színpad művészete felveti egy osztályozás lehetőségét,