Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 4. szám - Dr. Ruhmann Jenő: Jutalom és büntetés alkalmazása a nevelésben
Dr. Huhmann .lenö: Jutalom és büntetés a nevelésben. nevelésben tehát, természetesen csak kisebb gyermekek nevelésében, ha feltétlenül szükséges, alkalmazható a testi fenyíték. Tudvalevő, hogy az angolok az iskolában, illetőleg az internátusbán is megengedik alkalmazását, az igazgatóra korlátozva a büntetés jogát. Bizonyára régen eltörölték volna a büntetésnek ezt a nemét, ha aggályosnak, vagy károsnak találták volna. A büntetés kiszabásában irányelv a helyes mérték és a fokozatosság. Apró kihágásért kezdetben csak enyhe büntetés jár, de ha ismétlődik, akkor ugyanazért a hibáért már szigorúbban kell büntetni a vétkes növendéket. Jóindulatú és jóérzésű tanulónál az enyhe büntetés is eléri célját, vagyis javulást hoz létre. Ilyen esetben tehát szigorú büntetés kiszabása nemcsak értelmetlen volna, hanem káros is. Rakoncátlan, fegyelmezetlen, a rendet, esetleg az erkölcsöt is sértő növendéket viszont még kisebb vétség esetén sem lehet enyhe büntetésben részesíteni, egyrészt mert ez hatástalan, tehát céltalan volna, másrészt mivel másoknál is könnyen eloszlatná a büntetéstől való félelmet. • , Az iskolában kiszabható büntetések mértékét és módját a különféle rendtartások pontosan megállapítják. Jól tudjuk, hogy ezek nagyon kevés büntető-eszköz alkalmazását engedik meg, s tulajdonképpen az intésnek és dorgálásnak fokozatain kívül nem is szabad más büntetést kiróni. Az eltanácsolás és kizárás alkalmazásával az iskola voltaképpen lemond arról, hogy neveléssel megjavítsa a vétkes növendéket, a büntetésnek ez a neme tehát csak a közösség rendjének megóvása, valamint a rossz példa hatásának megszüntetése végett szükséges. A legtöbb növendéknél a büntetés megállapított fokozatai megfelelnek a célnak : megjavítják a vétkest, s helyreállítják az iskola megzavart rendjét, könnyelmű, rosszindulatú, makacs, szóval nehezen nevelhető növendéknél azonban nem sokat érünk el velük. A rossz viselkedésnek látható nyoma és emléke a rossz magaviseleti jegy, ezt azonban csak az év, vagy a félév végén, tehát esetleg hónapokkal a vétség elkövetése után kapja meg a tanuló, amikor már feledésbe ment a vétsége. Pedig az a fontos, hogy a büntetés nyomon kövesse a vétséget, mert akkor van javító s még inkább megfélemlítő hatása. De az sem jó, ha a nevelő első haragjában, közvetlenül a vétség megállapítása után ítélkezik, különösen ha az erkölcsiség vagy a fegyelem súlyosabb megsértéséről van szó, ami szigorúbb büntetéssel jár. Ilyen esetben ne szabjuk ki a büntetést közvetlenül a vétség megállapítása után, hanem csak akkor, amikor első haragunk már lecsillapodott s tárgyilagosan tudunk ítélkezni. Volt a harctéren egy parancsnokom, egy komoly és megfontolt ezredes, aki arra oktatott minket, akkor még fiatal tiszteket, hogy ne büntessük meg mindjárt a kihallgatás alkalmával vétségben elmarasztalt alantasunkat, hanem aludjunk rá egyet, s akkor másnap harag és elfogultság nélkül fogunk ítélkezni. A nevelőnek is jó, ha súlyosabb vétség esetében alszik egyet, mielőtt kiszabja a büntetést, mert akkor kevésbbé valószínű, hogy igazságtalanul vagy elfogultan ítélkezik.
