Protestáns Tanügyi Szemle, 1941
1941 / 1. szám - Dr. Törös László: Tervezet a túlterhelés kiküszöböléséről
Dr. Toros László: Tervezel a túlterhelés kiküszöböléséről. 1 Tervezet a túlterhelés kiküszöbölésére.' Mélyen tisztelt Tanári Kar ! Egy tervezet fekszik előttünk : a kecskeméti testvériskola tanári karának körirata, mely a Konvent leirataival kapcsolatban a túlterhelés kérdésével foglalkozik. Időszerűvé tette a lelkek aggodalmának újabb megszólalását az a körülmény, hogy rövidesen csaknem egy teljes délelőttöt vesz igénybe a levente- és testnevelés kétségkívül fontos ügye, de még semmi intézkedés nincs arra nézve, hogy mi történjék a többi tárgyakkal? Tavaly, mikor még szó sem volt arról, hogy délelőtti órák elmaradjanak, szívem mély aggodalmának hangot adtam a Protestáns Tanügyi Szemle 1940 januári számában : „Idegbetegeket neveljünk ?“ címmel. Akkoriban ez a cím szinte jelszóvá vált : a Református Élet 1940 január 13-i száma hosszabb cikkben ismertette, s az egyházáért aggódó, a jövő veteményes kertjét féltő szerkesztő tökéletes egyetértését nyilvánította. A magyarság sorskérdéseit elevenen számon- tartó nagy magyar napilap, az Űj Magyarság 1940 január 28-i vasárnapi számában Izsák Gyarmathy László tért vissza erre a kérdésre, hivatkozással „komoly tanügyi lapban“ megjelent cikkünkre. Sajnos, hivatalos helyen nem keletkezett visszhangja, pedig inkább arra pályáztunk volna, mint divatos hírverésre. Talán az országos események odázták el a hatást, de lehet, hogy az a meggyőződés állja útját mindenféle reformnak, hogy „az oktatás ügyének nyugalomra van szüksége“. Ezt valljuk mi is, ha jók a reformok, azonban mit csináljunk, ha az újabb események egyre kényszerítőbben követelik, hogy szót emeljünk. Nekünk, tanároknak kell először meglátnunk, hogy „veszélynek vezéreltetik“ a gondjainkra bízott ifjúság. Szólanunk kell, még ha senki sem hallgatja is meg, legalább elhárítjuk magunkról a felelősséget, megnyugtatjuk lelkiismeretünket. Talán ezek az előmunkálataim magyarázzák, hogy igazgatónk rámbízta, hogy a kecskeméti tervezettel kapcsolatban terjesszem elő a magunk állásfoglalását, sőt ha lehetséges : nagy általánosságban vázoljam fel egy nagyobb reform körvonalait. En ezt a megbízatást a rendelkezésemre álló rövid idő ellenére is elfogadtam, s talán messzebb is megyek, mint kellene. Régen él bennem az az érzés, hogy nem jól van középiskoláink ügye úgy, ahogy van: bátrabb kézzel, a magyar viszonyok erőteljesebb figyelembe1 Felolvasás a nagykőrösi református Arany János gimnázium tanári karának 1940 február Í4-ki értekezletén.
