Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 3. szám - Harsányi István: Református gimnáziumaink feladatai a tehetségkutatás terén
Harsa ni/i István : Református gimn. feladatai a tehetségkutatás terén. 69 SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM Lélektani Intézetének Könyvtára Református gimnáziumaink feladatai a tehetségkutatás terén. ■ Többször hírt adtunk már c folyóirat lapjain a sárospataki református gimnázium tehetségkutató munkájának egyes mozzanatairól. Úgy látszik nem hiába. Örömmel olvassuk a Protestáns Szemle 1939. novemberi számában Szathmáry Lajos tollából, hogy ,,a hódmezővásárhelyi református gimnázium 1938 őszén az első osztályba hat kis tanyai magyart vett fel tanítói ajánlások alapján. Ezek a mezítlábas gyermekek oly szegények, hogy nemcsak a tanulás, hanem a jövő évi kenyér is kétséges családjuk számára, de mind a hatan kitűnően végezték az első osztályt. Természetesen az osztálytanító tanároknak gondj uk volt rá, hogy e gyermekek esze járásának kerékbetörése helyett ők alkalmazkodjanak hozzájuk tanításukban“. A szeghalmi gimnáziumban a jövő szeptembertől kezdik meg a hasonló értékmentést. Karácsony Sándor földesi parasztgyermekeinek a példája, a hódmezővásárhelyi munka és a sárospataki református gimnáziumban öt éve egyre tervszerűbben, egyre tágabb keretek között, egyre komolyabb szellemi és anyagi megalapozottsággal folyó tehetség- kutatás eredményei ma már elvitathatatlanok. így szinte erkölcsi kötelességünknek érezzük azt, hogy valamennyi református gimnáziumunk figyelmét felhívjuk a tehetségkutatás, a magyar értékmentés, vagy mondjuk : szellemi telepítés hasonló lehetőségeire, s bizalommal kérjük őket arra, hogy kapcsolódjanak bele mindnyájan a magyar nemzetmentés ez áldásosnak ígérkező munkájába. Azzal a régi felfogással ugyanis egyszer s mindenkorra le kell számolnunk, hogy az igazi tehetségek úgyse kallódnak el, saját erőfeszítéseik árán feltornásszák magukat a magasabb társadalmi osztályokba. Hány gazdag érték veszett el, míg néhánynak csakugyan sikerült a felemelkedés! A szabad iskola- és pályaválasztás pedig még mindig nem valóság, hanem egyszerű papirosmaszlag. Mindössze a lehetőségek hiányoznak hozzá. Hogy menjen pl. középiskolába, minden magasabb érvényesülési lehetőség előiskolájába annak a 3—5 millió nincstelen magyarnak a gyermeke, akiknek még a mindennapi kenyerük sincsen biztosítva? Pedig mennyi szunnyadó erőnk rozsdásodik el és vész kárba azért, mert a társadalom nem nyúl kellő időben feléjük, s nem teremti 1
